Reformációi Fénysugár

Fénysugár

A Margittai Református Egyházközség reformációi kiadványa 

          

Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.

                                                                                               1Kor 3,6-11.

                                                 

1. kérdés: Mi életedben és halálodban egyetlen egy vigasztalásod?

Felelet: Az, hogy mind testestől, mind lelkestől, mind élek, akár halok, nem önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki az ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett, engem a Sátán minden hatalmától megszabadított, és úgy megőriz, hogy az én mennyei Atyám akarata nélkül még csak egy hajszál sem eshetik le a fejemről; sőt inkább mindennek az én üdvösségemre kell szolgálnia; azért engem Szentlelkével biztosít az örökélet felől, és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezután őneki éljek.  (Heidelbergi Káté)

            „Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának;  mert ha élünk az Úrnak élünk, ha meghalunk az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék.”

                                                                                               Róma 14, 7-9.

Október hónap utolsó napjaiban hálát adunk Istennek a reformáció áldásaiért, s azért hogy bennünket temetőkertben emlékező, csüggeteg, félénk életű kései tanítványait igéje által vigasztal és erősít. Az ige egy nagyon fontos dolgot hangsúlyoz, azt hogy nem gazdátlan az életünk, tartozunk valakihez: az Úréi vagyunk! Az idén 450 éves Heidelbergi Káté első feleletének is fő üzenete: Jézus Krisztus tulajdona vagyok.

-   Kiért élünk?                           -    Az Úrért. 

-   Miért élünk az Úrért?       -    Az Övéi vagyunk. 

-   Miért vagyunk az Övé?   -    Meghalt és feltámadott és uralkodik.

 

A mai ember jelszava : valósítsd meg önmagadat. Ebben az önmegvalósító szakadatlan harcban megfeledkezünk az igazi Istentől kapott értékekről, s bizony sokszor egy – egy kiégett tartalmatlan élettel tudunk elszámolni a Jóistennek. Krisztusért sok mindent lehet és kell vállalni. Éljünk és haljunk az Úrért! Mi nem akárkik vagyunk, az ember Jézus Krisztus tulajdona. Sokan nem tudják, hogy életük gazdája a Megváltó, de azt sem, hogy a másik ember Jézus tulajdona. Mindez azért lehetséges, mert Ő szenvedett értünk, meghalt és feltámadott. Krisztus uralkodik, ő az Úr “akinek adatott minden hatalom mennyen és földön.”

            2013 Reformáció Emlékünnepén tekintsünk úgy a mi Istenünkre, mint, aki szent Fiában tegnap és ma és örökkön örökké ugyanaz, aki bennünket is megújítani akar és megajándékozni az üdvösség boldogságával.

                                                                                               Kovács Gyula lp.

                                                                                              

           

Bódás János: REFORMÁTUS REFORMÁCIÓ

Megőriztük a Hitvallást s az Igét századokon át,
tisztán és híven.
De csak könyvekbe zárva! - mert szívűnktől nyelve,
szelleme már - már idegen.
Nem éljük, amit vallunk, (mint az ősök)
utunkban a Lélek már nem vezet.

Bár mindnyájunk közös célja a Béke,
de utána a Pénz s az Élvezet.
Üresedik a templom, nincs imádság
asztalnál, ágyban, üzemben, mezőn.

Isten népére nem ismerhet immár
bennünk a világ. Rosszul áll a pör:
vádjait szaporítja ellenünk sok
millió "Minőségi Ellenőr".
Úszunk az árral, számunkra is sorra

ezrével nőnek az uborkafák, s kapaszkodunk,
mert nagy erővel vonz a
fösvény, úrhatnám kispolgáriság.
A múlthoz képest hol van a minőség?
Hiába van papíron igazunk,
hiába mondjuk tisztán az Igét ha
a cáfolata sokszor mi vagyunk!

Bizony, bizony a "Semper reformari"
ideje jött el s elsősorban ránk!
Nem szekta, "izmus", Róma most a kérdés:
bennünk lobbanjon újra fel a Láng,
a szent Láng, ami őseinkben égett,
mitől sok fásult szív tüzet fogott
s áldozva szolgálták a hazát s népet,
szerények, tiszták voltak, s boldogok.
Itt az idő, hogy a Lélek vezessen
s azt tegyük, amit az Úr ma ránk kiró:
nékünk kell újjászületnünk, úgy lesz csak
majd református reformáció!