2016. július 27., szerda

Gyülekezeti kirándulás - Ausztriai csillagtúrák



Ismerkedés Ausztria
 természeti és kulturális tájegységeivel

     Lassan már hagyománnyá válik, hogy ha itt a július, akkor a Margittai Református Egyház már - már összeszokott körülbelül 50 fős csapata kirándulásra indul. Az elmúlt hétvégén Isten kegyelméből csodálatos négy napot töltöttünk Ausztriában, ahol a négy nap alatt négy különböző természeti és kulturális tájegységgel ismerkedtünk.
     Csütörtök reggel vagy inkább hajnalban mindenki nagy izgalommal várta az indulás pillanatát. A főhadi szállásunk Sopronban volt, innen minden nap átlépve az osztrák határt más - más irányba vezetett a már jól ismert és mindenki által nagyon kedvelt idegenvezetőnk.
    
Első nap a Sopron közelében található Fraknó (Forchtenstein) középkori várat látogattuk meg, amely napjainkban is az Eszterházy Magánalapítvány kezelésében várja látogatóit. Innen a közeli Kismartonba (Eisenstadt) vezetett utunk. A városka ma Bürgerland tartományi székvárosa. Rövid sétát tettünk a Ioseph Haydn nevével fémjelzett belvárosban és az Eszterházy kastély látványos angolparkjában. Az első napra már csak Ruszt (Rust) városka várt ránk ahol napjainkban 22 pár gólya fészkel, emiatt a „gólyák városának” nevezik, de valamikor a legkisebb magyar szabad királyi város volt. Kellemesen elfáradva, de nagyon sok szép élménnyel gazdagodva tértünk vissza Sopronba elfoglalni szállásainkat.
     Másnap reggel hosszabb utazás várt ránk a híres bencés apátság (melynek margittai vonatkozása is ismeretes) tövében elhelyezkedő Melk városkába. Egy csodálatos hajóút várt ránk ahol gyönyörködhettünk a Világörökség részeként nyilvántartott osztrák Dunakanyar Wachau természeti szépségeiben és élvezhettük a Vén Duna végtelen nyugalmat árasztó hangulatát. A festői szépségű Dürnstein városkában partra szállva egy kisebb gyalogtúra következett egy 12. századi vár romjaihoz, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik Wachaura, azok számára, akinek sikerült felérni a várba (a bátortalanabbak közül néhányan megijedtünk a lehetőségtől). Busszal folytattuk utunkat Krems városába ahonnan rövid séta után tértünk vissza Sopronba.
    
Talán a következő nap útvonala volt a legszebb, amely az Alpok varázslatos hegyei között Semmeringen át a Mürz és a Murafolyók mentén vezetett Graz-ba. Először Gloggnitzba a LINDT csokoládégyárba látogattunk el. Itt kóstolgathattunk, gyári áron vásárolhattunk a finomabbnál finomabb csokoládéból. Gyönyörű tájakon folytattuk utunkat Grazba, Ausztria második legnagyobb városába, ahol rövid belvárosi séta után a világ legmeredekebb pályájával büszkélkedő siklóval mentünk fel a Schlossbergre, ami a város jelképe és ahonnan csodálatos panoráma tárult elénk. Egy másik útvonalon sokkal alacsonyabb hegyek között, de lelkiekben gazdagodva tértünk vissza Sopronba. Mivel ez volt az utolsó este, aki még nem érezte magát nagyon fáradtnak vacsora után egy kellemes időtöltésre Sopron belvárosába mentünk. Egy vendéglő teraszán egy pohár soproni bor vagy ízlés szerint egy pohár sör mellett beszélgetve kicsit felelevenítettük mindazt, amit az elmúlt rövid, de annál tartalmasabb idő jelentett számunkra. Még várt ránk másnap egy rövidebb látogatás csodálatos helyen és a hazautazás.
Vasárnap reggel a Keleti Alpok varázslatos természeti képződményéhez, a Myra vízesésrendszerhez látogattunk. Útközben abban az időben, amikor itthon kezdődik a vasárnapi Istentisztelet rövid igeolvasást követően énekkel kértük Isten áldását:
„ Maradj mindig velünk, ha útra kelünk, őrizd életünk mindenkor!”

Már csak egy rövid látogatásra volt időnk Ausztria területén a Habsburg császári udvar kedvelt pihenőhelyén Baden – ben, a fürdővárosban. Innen Sopron felé tartva elbúcsúztunk idegenvezetőnktől, abban a reményben, hogy jövőre Isten segítségével újra találkozhatunk. Bízunk benne, hogy azok is így éreznek, akik most voltak velünk először, azok, pedig akik különböző okok miatt most nem jöhettek lélekben voltak velünk. Mindezért hálát adunk Istennek és sok - sok köszönetet a Szervezőknek!

                                                                      Horváth Sándor gondnok



















2016. július 13., szerda

Vakációs Bibliahét



Kosaramba fonom dícséreted...



  

   Július 5-én kezdetét vette a Margittai Református Egyházközségben a minden évben esedékes Vakációs Bibliahét. A vallásórás gyerekek mindig türelmetlenül várják a Biblia heteket. Ebben az esztendőben sem volt ez másképp, hiszen már első reggel több mint hetven gyermek és fiatal gyűlt össze, hogy együtt dícsérje és magasztalja az Istent. Ez a csapat pedig napról napra gyarapodott.
   Az első nap még a ráhangolódásról szólt, ezen a napon megismerkedhettünk együtt a keretmesével, amely egy indián leányról szólt. Az ő alakjával találkozhattunk minden nap a történetek felvezetésekor. Ennek a lánynak a története által megtanulhatták a gyerekek, hogy mennyi érték van az életükben, megláthatták az értékeiket, és biztatást kaptak arra, hogy éljenek az értékeikkel, legyenek Istennek cselekvői gyermekeivé.


    A bibliai történetek is ezt az üzenetet erősítették, megtanultuk közösen Jóthám meséjét, amely a fák különös királyválásztásáról beszélt, majd megismerkedhettünk Pál apostol megtérésének történetével, a sorsfordító változással amely érte őt a Damaszkuszba vezető úton. Harmadik nap Saul és Dávid történetéről hallhattunk, és arról hogy Dávid megkíméli Saul életét, mert az Úr felkentjére nem emelhet kezet. Ez a történet türelemre tanított minket, hogy sokszor türelmesen várnunk kell az Isten szabadítására. A negyedik nap története az ötezer ember megvendégeléséről szólt, arról, hogy Jézus kezében a kevés is elég lesz, sőt több lesz belőle, mint amire szükség van. S végül egy csodálatos találkozás tanúi lehettünk, amely Péter és Jézus között történt a Genezáret tó partján Jézus feltámadását követően, s ez volt az a pont, ahol arra buzdított az Isten, hogy legyünk cselekvői az igének, necsak hallgatói.
   Mindennap új énekeket is megtanultunk közösen, majd a történeteket követően aránymondásokat fedtek fel a gyerekek és tanultak meg. A tanulás mellett azonban nem hiányzott a hetenkből a játék, a kézimunka és természetesen a mindennapi testi táplálék sem, amelyet szeretnénk megköszönni mindazoknak, akik elkészítették és felajánlották számunkra.
   A legmozgalmasabb részei a napoknak a csapatjátékok voltak, amelyeket minden gyerek nagyon várt, s amelynek összesítéseként minden csapatot győztesnek kiáltottunk ki, hisz mindenki teljes erőbedobással küzdött, és harcolt a győzelemért. Minden gyerek ezért szombaton kisebb ajándékot kapott.
  
A Bibliahét utolsó mozzanata vasárnap a templomban való megjelenés volt, ahol a résztvevők gyermeki, tiszta, csengő hangon énekelték el a tanult énekeket, és tettek bizonyságot az elsajátított aranymondásokról, versekről. Hálásan köszönjük a mindenható Istennek, hogy segedelmével sor került erre a felemelő hétre, köszönetet mondunk a segítőknek: Oláh Mária vallástanárnőnek, Hégető Emma 5. éves teológiai hallgatónak, és az ifjúsági csoport tagjainak.
                                                                                           Botos Júlia lp. 

























2016. július 2., szombat

Kapcsolaterősítés Feketeerdőn



Július első napján nagy izgalommal és nyüzsgéssel telt meg a Margittai Református parókia udvara. Az ifjúsági csoport tagjai kirándulni készültek Feketeerdőre. Az időjárás csodásnak igérkezett, és így indulhattunk neki utunknak.
Az út hamar eltelt, hiszen mindenki alig várta, hogy megérkezzünk végre a jól ismert tisztásra, és a frissen, hűsen csobogó patak partjára. Az érkezést követően nem sokat váratott magára a hűsölés, még jóformán ki se csomagoltunk, amikor már mindenki a patakban volt. A meleg idő megengedte számunkra a felfrissülést és a fürdőzést.
Egy kis csapatépítő játékra is sor került, amely keretében jobban megismerhettük egymást, jobban ráfigyelhettünk egymásra. Ezt követte egy újabb csapatformáló foglalkozás. A fiúk fát gyűjtöttek az ebéd elkészítéséhez, a lányok pedig a kruplit tisztították, szeletelték, készítették elő. Az előkészületeket egy közös ebéd követte, amely mindenki számára bőséges volt. A testi táplálkozást követően, mindenki egy kicsit elcsendesült és engedtük, hogy a mi Istenünk a lelkünkről is gondoskodjon.
Pál apostol második Korintusi leveléből szólt hozzánk az ige, amely a bizalmunkat akarta erősíteni. Abban akart formálni, hogy merjünk és tudjunk megbízni egymásban, de elsősorban a mi szerető Istenünkre bízzuk a mi életünket.
Egy kis lazitást követően a napunk záró eseménye az elmaradhatatlan számháború volt, amely keretében a lányok és a fiúk mérkőzhettek meg egymással az erdő fái között rejtőzködve.
Hálát adunk a mi szerető Istenünknek, hogy kirendelt mindent a számunkra, és egy szép napot tölthettünk együtt. Egyedül neki mondunk mindezért hálát és köszönetet.
Botos Júlia