2012. december 12., szerda

Év végi lelkészértekezlet az Érmelléken (képriport)




 A tél beköszöntével, december 11-én tartotta az év utolsó lelkészértekezletét az Érmelléki Református Egyházmegye az Érolaszi Református Egyházközség gyülekezeti termében. A dermesztő hideg és a havas utak ellenére a lelkészek szép számban jelentek meg a közösségi alkalmon.



Kovács Gyula lelkészértekezleti elnök köszönti a jelenlévőket és a meghívottakat: Bozsoky Sándor nyugdíjas lelkipásztort, mint igehirdetőt, valamint Csűry István püspököt, mint előadót.



Kovács Gyula margittai lelkipásztor a napi ige ószövetségi üzenetével nyitotta meg az értekezletet, Isten áldását kérve arra: "A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, ahová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem! Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében." (Zsolt 84,4-6)


Bozsoky Sándor nyugdíjas lelkipásztor a Krisztus-várásról tartott áhítatot a Római levél alapján: "Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, aki az alá vetette.Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára. (...)" (Róm 8,14.18-25) Az igehirdető bizonyságot tett arról, hogyan vágyakozik igazából a világ a szeretetre; hogyan lesz Krisztus nélkül fagyott, vakító fényű, sótlan ünnepünk és életünk; hogyan kell Isten gyermekeinek a világ számára világító gyertyákká lenniük.


Csűry István királyhágómelléki református püspök előadása a lelkigondozók lelkigondozásáról szólt, arról, hogyan kell a híveket pásztorló lelkésznek is lelkipásztora legyen, hogy a segítőnek is kell segítő - így tud igazán másokon is segíteni. A lelki válságban, létbizonytalanságban, túl-informatizált, bűntől szennyezett, lelket is megemésztő világban az egyház és a lelkipásztor kell kiutat mutasson, hogy rávilágítson arra: mindnyájunknak az Igére van szüksége. Lelkészeknek és nem-lelkészeknek egyaránt szüksége van arra, hogy olyan erősítő, támogató közösségben éljen és munkálkodjon, mely egyúttal a személyiséget erősíti és kreatívvá tesz. A bizalom, a biztonság, a hit minden embernek lételeme kell legyen, mellyel minden nap táplálkozik. Életünket és közösségeinket Isten tudja helyreállítani, ha naponkénti igeolvasásainkkal és imádságainkkal Isten szívén keresünk megnyugvást - mint ahogyan a csecsemő talál nyugalmat anyja ölében.


A lelkipásztoroknak és híveknek is szükségük van beszélgető és megbeszélő alkalmakra egymás megértése végett. A magánbeszélgetéseink is igehirdetéssé kell váljanak, igehirdetéseink pedig legyenek lelkigondozások. Mindannyiunk számára elengedhetetlen az önbecsülés, a hitelesség, az együttérzés, hogy mindenki számára Krisztust mutassuk fel példaként.


A lelkészértekezleti elnök megköszönte az igehirdető áhítatát, a püspök úr előadását, valamint Futó Ferenc házigazda lelkipásztornak a szíves vendégfogadást - mindhármuknak ajándékot is átnyújtva.
Az előadást megbeszélés követte, az előadó és a lelkipásztorok személyes tapasztalataikat is megosztották egymással. Az értekezlet szeretetvendégséggel zárult az érolaszi gyülekezet jóvoltából. Isten áldása legyen református egyházunkon és pásztorain!

(OK)

Forrás: ermellek.blogspot.ro

2012. december 5., szerda

Presbiteri fogadalomtétel reformációkor

Az istentisztelet alapigéje JSir 3,19-24 volt, amely alapján a lelkipásztor hangsúlyozta az Isten hatalmas kegyelmét, mely évszázadokon át képes megtartani embert, egyházat, nemzetet.
Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul.  

Az istentisztelet keretében, a 2012-es presbiteri tisztújítást követve, tette le fogadalmát a megválasztott 16 presbiter. Számukra buzdításként hangzott el 1Pt 5,6-11, amely arra biztatja a szolgálattevőket, hogy életük minden gondjával bátran forduljanak a kegyelem örök Urához.


Azon presbiterek számára, akik nem folytatták presbiteri szolgálatukat emléklapot nyújtott át a lelkipásztor, megköszönve nekik az eddigiekben egyházunkban végzett önzetlen szolgálatukat.






Az ünnepi hangulatot emelte a kórus szolgálata, amely Lőcsei László kántor vezetésével három kórusművet adott elő Istent magasztalva. Soli Deo gloria!


2012. október 19., péntek

Interjú Kovács Gyula margittai református lelkipásztorral

„Hiszem az isteni küldetés valóságát”

Biharország
Szőke Ferenc
2012/08/16

KOVÁCS GYULA református lelkipásztor Margittán született, ott érettségizett, a kolozsvári Protestáns Teológiai Egyetemen diplomázott 1997-ben. Az Erdőhegy-Kisjenő református egyházközségben (aradi egyházmegye) kezdte el lelkészi hivatása gyakorlását, ahol több mint 11 évig szolgált. Megszerette a helyet, erős és összetartó közösséggé kovácsolta, de érkezett egy meghívás a margittai református közösségtől, melynek nem lehetett ellenállni, így 2009 december elsejétől szülővárosa református közösségét szolgálja parókus lelkészként.




– Mikor fogalmazódott meg Önben először a gondolat, hogy a lelkészi hivatást választja? Mikor érkezett a lelki „felhívás”?
– Már gyermekkoromban, ha megkérdeztek, mi akarok lenni, gondolkodás nélkül a felelet a lelkipásztor volt. Talán akkor még a szolgálat külső szépsége ragadott meg, de később egyre erősödött az a belső hang, mely erre a nemes és szép szolgálatra terelte életutamat. Meghatározó volt az otthoni vallásos légkörben való nevelés. Édesapám presbiter volt, édesanyámtól pedig a zsoltárokat tanulhattam meg, aki ezeket otthon is nagy szeretettel és odaadással énekelte. Mindezek mellett igen nagy hatással volt rám az akkor Margittán szolgáló Bartha Kálmán református lelkipásztor. Beiktatásom alkalmával is felemlítettem azt a néhány sort, melyet pap költőként ő fogalmazott meg, a nehéz időben szolgáló lelkipásztorok sorsáról: „Köztünk a szent magot híven szórta s bőven / Derült ég alatt és felleges időben, / Ráfröccsent a sár is, tüskebozót tépte, / De Valaki mindig felemelte, védte.” Ez a láthatatlan Valaki az örökkévaló Isten, aki megragadja teremtményét, az embert, elhívja, elküldi, és tanúbizonyságot tevővé formálja. Gyermekkorom óta bennem volt ez a belső hang, soha más irányba nem kacsingattam, ezt a hivatást választottam életcélul. Hiszem az isteni küldetés valóságát, hiszem, hogy életünk minden percét, óráját Tőle kapjuk, hiszem, hogy Ő hívott meg erre a szolgálatra.



– Templomjárók a margittai reformátusok? A fiatalokat hogyan sikerül „becsábítani” Isten házába?
– Hála Istennek, vasárnaponként megtelik hívekkel a templom. Egyetemes egyházunk kiemelt problémája az ifjúság vallásos nevelése. Azonban ez nem könnyű, mert sokat változott a világ. Amíg évtizedekkel ezelőtt a 18-20 éves ifjú maga volt a kirobbanó erő, addig mára erre a korra nagyon sokan testileg és lelkileg kiégnek. Az ő számukra kell az egyháznak kiutat mutatnia. A hetenkénti bibliaórás összejövetelek, szabad foglalkozások mellett nagy szükség van olyan közösségi alkalmakra, kirándulásokra, ifjúsági napokra, nyári táborozásra, ahol tartalmas programok keretében együtt lehetnek egymással Isten szeretetében. Igyekszünk minél több közösségi programot szervezni. Hálaadással említem meg, hogy az elmúlt hónapban másodízben rendeztünk meg a kihelyezett ifjúsági napot Feketeerdőn, valamint az egyházmegye 13 településéről érkezett 130 résztvevővel ifjúsági csendes napot tartottunk gyülekezetünkben. Jól megfért egymás mellett az igei áhítat, az énektanulás, az előadások és a különféle közösségi játékok, illetve egy szabadtéri koncert, melyet az Élő Kövek keresztyén zenekar szolgáltatott. Ezek a programok nagyszerű alkalmat adnak a tartalmas együttlétre, egymás megismerésére. Nőszövetségünk Egerbe és környékére szervezett kirándulást, az egyházközség 40 tagja pedig Brassót és környékét látogatta meg.



– Úgy látom, Ön nagyon fontosnak tartja a közösségépítést. Margittán vannak ilyen sikertörténetek?
– A közösségépítés igen nehéz szolgálat, de elmulaszthatatlan. Sok örömmel, de néha csalódással, szomorúsággal is járhat. A tartós közösséget mindig Krisztus lelke és igéje építi, ebben a munkában lehetünk munkatársai. A világ fenyegető ünneptelenségében nélkülözhetetlen az egyház és az egyházközség ünnepi, közösségi élete, ami komoly összetartó erőt jelent. Ezt élik meg és gazdagítják a különböző csoportok, mint egy-egy pici csillag, világítanak, együtt pedig a fényt mutatják az éjszaka vándorának: gyermekfoglalkozás, vallásóra, konfirmációs csoportok, ifjúsági csoport, nőszövetség, énekkar. Egyházunkat is egy közösség, a presbitérium vezeti, mely a hivatalos teendőkön túl őszinte emberi kapcsolatra törekszik egymás között, valamint a hívekkel és a lelkipásztorral. Presbiteri bibliaórákat is tartunk.
– Ittléte óta a felsoroltakon kívül, milyen egyéb megvalósításokról tud beszámolni?
– Az igehirdetés és a lelki gondozás mellett oda kell figyelni a földi építkezésre is. Fontos és közösségépítő tényező a templom rendje és a közösség otthonának rendbetétele. Az egyházközség vezetőségével egyetemben igyekszünk a reánk maradt hagyatékot ápolni, becsülettel megőrizni, sőt gyarapítani. Előrebocsátom, hogy minden megvalósításunkért elsősorban Istené a dicsőség. A teljesség igénye nélkül felsorolnék néhányat: kívül-belül felújítottuk a parókiát, beleértve a tetőszerkezetet és a fűtésrendszert, ebben az évben kialakítottunk a tetőtérben egy konferenciatermet, az alagsorban pedig gyermek- és ifjúsági találkozóhelyet. A templomon a szükséges állagmegőrzési és javítási munkálatokat elvégeztük.
– Mik az elsődleges jövőbeli tervek?
– A presbitérium döntése alapján rendbe tesszük és üzembe helyezzük az „elnémult” toronyórát. Az idősebb generáció számára igen fontos volna egy illemhely a templom közelében, a polgármesterrel egyeztettünk erről, és úgy néz ki, megoldódik a helyzet, mivel a városi illemhelyet a templom melletti parkban építik majd fel. További találkozókat, rendezvényeket is szervezünk a nagykegyelmű Isten dicsőségére.
– Végszóként mit szeretne elmondani az olvasóknak?
– Legyen szabad hinnünk, hogy Krisztus biztatása nekünk szóló üzenet: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot”. Kérem Istent, áldjon, őrizzen és vezessen bennünket az Anyaszentegyházban megtartva, s annak életét engedje gazdagítanunk krisztusi életünkkel. A 122. zsoltár utolsó verseivel köszönteném egyetemes egyházunk körén belül a margittai híveket, a testvéregyházak tagjait és minden kedves olvasót: „Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban! Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked!”

Forrás: ermellek.blogspot.ro

2012. szeptember 18., kedd

Vakációs bibliahét Margittán


„Ezt látnod kell!”címmel vakációs bibliahetet tartottunk Margittán, július 9-15. között.

Nagy örömünkre szolgált, hogy a nagyvakáció és az éppen zajló angoltábor ellenére minden nap megtelt a református parókia imaterme zsibongó, Isten Igéje hallgatására vágyó gyermekekkel. Az idén nagyon sok óvodás vett részt a foglalkozásokon, és más településekről is érkeztek hozzánk érdeklődők. Munkánkat sok lelkes ifi segítette.

Elizeus próféta történetén keresztül a gyermekek megtanulták, hogy Istenhez minden bajunkkal fordulhatunk, mert ő szerető Atyaként gondoskodik rólunk. Isten a kicsit is felhasználhatja, ha azt neki adjuk és engedelmeskedünk neki. Lehet, hogy nincs csak egy mosolyunk. Isten azt mondja:- Add nekem, és megvidámítunk valakit, aki szomorú!

A történetek mondanivalójának elmélyítését nagymértékben elősegítették a vidám, ritmusos, könnyen megtanulható énekek, amelyeket kicsik és nagyok boldogan énekeltek.

A tanulás mellett jutott idő a játékra, a kézimunkára és a Nőszövetség tagjai által készített finom sütemények elfogyasztására is. Elmondhatjuk, hogy egy nagyon tartalmas és kellemes héten vagyunk túl, melynek utolsó napján, a gyülekezet előtt is bemutattuk a héten tanultakat.

Adjon Isten még sok ilyen áldott alkalmat!

Bordás Mária
vallástanár

Forrás: ermellek.blogspot.ro

Lelkészértekezlet Margittán

Az Úr csodásan működik

Isten teremtő munkájára és annak ma is félreérthetetlen nyomára (úgy az élettelen, mint az élő világban) csodálkozott rá az Isten tiszteletére összegyűlt közösség, többnyire az Érmelléki Református Lelkészértekezlet tagjai, Margittán, 2012. júl. 25-én, a felújított Református Konferencia-teremben, Nt. Kovács Gyula lelkészértekezleti elnök meghívására és szervezésében.

Az Úr csodálatos munkálkodásáról nem csak énekeltünk, de két ízben is hallottunk erről.

Az áhitaton Nt. id. Mátyás Árpád nyugdíjba készülő volt lelkészértekezleti elnök foglalta össze a Biblia bizonyságtételét Isten dicsőségéről, csodálatos megjelenéseiről, bíztatott bennünket, hogy az Úr dicsőségének kősziklájára helyezzük életünket.

A hitmélyítő előadást Dr. Kiss László tartotta, aki Debrecenből érkezett, a margittaiak testvérgyülekezetéből, a Kossuth-utcai gyülekezetből. Missziós gondnokként, mint hitvalló bio-kémikus tudós vallotta meg az előadáson személyes hitét a Teremtőről, teremtésről. Mint egyetemi tanszékvezető professzor a biológia, a fizika legfrissebb kutatási eredményeit mutatta be, roppant egyszerű, közérthető, szemléletes módon, melyek félreérthetetlenül, egyértelműen utalnak a Teremtő teremtő munkájára. Beszélt arról, hogy minden természettudós az élő és az élettelen világ titkainak megismerésében eljuthat a Teremtőhöz és a hit és a tudomány nem mond egymásnak ellent. Az evolúció elméletét félreértelmezték és ezt a félreértett elméletet tanítják ma is, még sok egyetemen is. Az evolúció elmélete az élőlények környezetükhöz való alkalmazkodását tanítja, nem azt, hogy egy alsóbb szinten működő élő szervezetből fejlődtek ki a bonyolultabb szervezetek, s a majomnak és az embernek egy közös őse volt, vagy épp az ember a majomból fejlődött ki. Az evolúció fajfejlődés-elméletté való félreértelmezése az Istennel szembeforduló tudósok műve. A teremtés, az Isten semmiből mindent teremtő munkája, nem zárja ki az evolúció-elmélet eredeti jelentését. A tudomány minél többet tud meg az Isten által megismerhetővé tett teremtett világából, az ember rádöbben arra, hogy még mennyi mindent nem ismert meg Isten csodáiból, s rádöbben arra, hogy a végső titkok az Úréi. Isten a teremtésben olyan zárakat, határokat adott a világ működésének megismerésében, mely az ember javát szolgálják, a tudomány nem mindent tudás, hanem az Istentől megengedett tudás, a jóra. A megismerhető és a megismert csodák Isten csodálatára, Isten előtti leborulásra, a tudás a jónak, a szeretetnek szolgálatába állítására indítják az embert.



A hiterősítő előadást tartalmas beszélgetés követte, majd ízletes közös ebéd elfogyasztása. Köszönjük Nt. Kovács Gyula margittai lelkipásztornak, margittai munkatársainak a kedves vendéglátást, a testvéri közösség áldásainak megtapasztalását.

Minden nap szakíts időt arra, hogy rácsodálkozz Isten teremtett, téged körülvevő, benned lévő csodáira, örülj Teremtődnek, s akkor életörömöddel is Rá mutatsz.

Balázsné Kiss Csilla
érmihályfalvi lelkipásztor

Forrás: ermellek.blogspot.ro

Margittai ifisek újra Feketeerdőn


„Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.”
Zsolt.23,2.


A margittai református gyülekezet ifjai az idei nyáron is remek kiránduláson vettek részt Feketeerdőn Kovács Gyula tiszteletes szervezésében.

Szombat reggel (június 30) 8 órakor elindultunk és egész estig élvezhettük a napsütést, a friss levegőt és a patak csobogását. Sok csapatépítő és tanulságos játék várt ránk. Nagyszerű szakácsunk a kántor úr is velünk tartott, aki gondoskodott a finom ebédről, mely előtt rövid áhítatot tartottunk. A későbbiekben egy hosszú túrán vehettek részt a bátrabbak, miután a csapat fáradtan, bár boldogan hazaindult.

Az Úr gondoskodott arról, hogy tökéletesen teljen el a napunk. Egyedül Övé a dicsőség!

Kovács Bianka
KRISZ-tag

Forras: ermellek.blogspot.ro

Ifjúsági csendesnap Érmelléken

Múlt szombaton Margittán került megrendezésre az Érmelléki Református Egyházmegye fiataljai számára előkészített ifjúsági találkozó. A szervezők nagy örömére 13 településről érkeztek résztvevők az egész napos rendezvényre.

A gyülekezés után a margittai református templom hűvös falai között kezdődött el a program gitár kísérettel történő éneklés keretében. Majd Kovács Gyula helyi lelkipásztor köszöntötte a 120 fiatalt és kísérőiket. A tiszteletes úr a 92. Zsoltár által nyújtott lelki táplálékot üdvözlő szavaiban. Majd egy újabb éneklést követően Jakó Sándor Zsigmond ifjúsági lelkész rövid igemagyarázatát (Mt 5,14-16 alapján) hallgathatták meg a résztvevők, mely már előkészítette a délelőtti előadást is, hiszen a prédikátor arról szólt pár gondolatot, hogy mit jelent keresztyénnek lenni. Mielőtt újabb prózai program következett volna a szervezők megmozgatták a fiatalokat egy kis ismerkedő játék beiktatásával.




A nyüzsgés után ismét elcsendesedett a templom, mert minden szempár Kánya Zsolt-Attila KRISZ elnök-lelkipásztorra szegeződött, aki arról tartott előadást, hogy mit jelent keresztyén fiatalnak lenni a mai világban. Nagyon érdekes, időszerű adatokat és információkat közölt az előadó, ahogy ő mondta csupán gondolatébresztő adatokat. Az előadás folyamán szó esett arról, hogy ki a keresztyén, hányan is vannak ma a keresztyének, mi a mai felmérések szerint vonzó a fiatalok számára, s arról is, hogy mi lehet vonzó a keresztyénségben. Érdekes volt azt is megtudni, hogy számos híres ember is keresztyénnek vallja magát, pedig a mai fiatal azt gondolhatná, hogy keresztyénnek lenni nem divatos, nem előnyös, ha híres akar lenni. A kb. félórás előadást még egy hosszú beszélgetés és éneklés követte.

A lelki táplálkozás után elérkezett a test szükségeinek kielégítése is. Míg a fiatalok a templomban ismerkedtek és lelkileg töltekeztek, addig a parókia udvarán Lőcsey László keze alatt főtt a bográcsban az étel, valamint Kovács Beáta tiszteletes asszony és a margittai egyháztagok, fiatalok sürgés-forgása során készen álltak az asztalok a finom ebéd elfogyasztásához is.

Az ebédet Jakó Sándor szervezésében vidám és csoportos játékok követték, majd délután 4 óra tájban a Polgármesteri Hivatal által biztosított szabadtéri színpadon a Mike Pál által vezetett Élő kövek nevet viselő keresztyén együttes adott több mint egy órás koncertet.




Ennek a záró programnak az volt a különlegessége, hogy már nemcsak a fiatalok, hanem a város lakói is részt vehettek a koncerten. Bár csendesnap nevet viselte ez a rendezvény - abból kiindulva, hogy az egybegyűltek Isten előtt elcsendesednek, a rohanó világban lelassítanak, hogy megtapasztalják a találkozás örömét -, mégsem volt csendes és álmosító együttlét, sőt sok vidámság, sok lelki jó tarkította ezt a forró, nyári szombatot. Ezért Istené a dicsőség, és a szervezőké a köszönet.

Forrás: ermellek.blogspot.ro

A margittai Nőszövetség Egerben


Várva várt esemény köszöntött ránk július 3-án. Nőszövetségünk szokásos évi egy napos kirándulását idén Egerbe szervezte.


Reggel 6 órakor a parókia elől indultunk és négy órás utazás után Egerbe érkeztünk. Fogadott idegenvezetőnk Eger várának déli bejáratánál várt bennünket. Bemutatta Eger várát és fáklyás kazamatta vezetésben is részünk volt. Ezután elindultunk a városközpontba. Idegenvezetőnk bemutatta a Dobó-teret, a Minorita Templomot és a különleges Kopcsik Marcipániát, ahol minden cukorból készült,.... majd a félórás pihenő alatt mindenki felfrissülhetett egy fagylalt, üditő által.

A központból utunk a Szépasszony völgyébe vezetett, ahol megebédeltünk és a hely jellegzetes borával koccinthattunk. Kis pihenő, szabad séta, beszélgetés után Egerszalókra indultunk, ahol a természetadta csodálatos sódombot és az új strandot csodálhattuk meg.

Hosszú, fáradságos nap után, későn értünk haza, de erőt gyűjtöttünk ahhoz, hogy szokásos hétfői munkálkodásunkat ugyanolyan jókedvvel folytathassuk, mint ahogy addig csináltuk.

Kovács Beáta
nőszövetségi elnök

Forras: ermellek.blogspot.ro

Margittaiak brassói kirándulása


Július 20.-a és 22.-e között egy háromnapos kirándulást szervezett a Margitta-i Református Egyházközség. A cél: Brassó és környékének meglátogatása.

Péntek reggel 6 órakor a kirándulókra jellemző izgalommal gyülekezett a kis csapat a parókia előtt. Presbiterek, nőszövetségi tagok, idősebbek és fiatalok, barátok s ismerősök alkották a mintegy 40 fős csapatot.


Miután lelkészünk rövid fohászban Isten áldását kérte elindultunk Brassó irányába. Kellemes beszélgetés s többszöri megállás után ( hisz kirándulás alatt az étvágya is megjön az embernek, főleg, hogy férfitársaink „jó bihariakhoz” illően egy kis sziverősitőt is hoztak) koradélútán érkeztünk meg Brassóba.

Lélegzetvételnyi szünet után a Cenkhegyre kapaszkodtunk fel (helyesebben „felvontattuk” magunkat), hogy először madártávlatból nézzük meg azt, amit később közelről is megtekinthettünk. A 960 méteres magasságból csodálatos panoráma tárul a kiránduló szeme elé: az ó- és új-város harmónikusan ötvöződik, s alkot remek egységet.




A délután folyamán meglátogattuk a Fekete Templomot, a Cérna utcát, hosszasan sétáltunk a főtéren, majd a néhány napja megnyilt magyar vendéglőben, a Pilvaxban, a szebbik nem üditővel, mi férfiak egy - egy pohár sörrel „mostuk le az út porát”.

Késő este érkeztünk a Brassó melletti Négyfaluba (Sacele) elfoglalni szálláshelyünket és miután megvacsoráztunk a kellemes fáradságtól szószerint „ágynak estünk”.

Szombaton korán indultunk, hisz olyan látványosságok vártak ránk, mint a szinajai Peles Kastély, a törcsvári Bran Kastély és a Poiana.




Jó ötletnek bizonyult helyi idegenvezetőt fogadni, aki minden tudnivalóra és érdekességre felhivta a figyelmet és szakmai tudásával még szebbé tette az amúgy is felemelő élményt.

Vasárnapra maradt Négyfalu és környékének megtekintése. Attila, az idegenvezetőnk igazi házigazdaként kalauzolta csoportunkat (nem csoda hisz itt él Négyfaluban). Benéztünk a helyi Tájházba, megnéztünk egy hagyományos selyemszövő műhelyt, a négyfalui 1948-1949-es Emlékművet, a Trianon előtti magyar – román határon álló vámházakat és Isten kegyelméből eljutottunk a helyi református templomba is.

Az itteni lelkész - lelkipásztorunk évfolyamtársaként - nagy szeretettel fogadva bennünket ismertette az egyházközség életét, majd üditővel s egy kis harapnivalóval kedveskedett.

A búcsú pillanatai következtek, a viszontlátás reményében köszöntünk el az idegenvezetőnktől és a református lelkésztől, s „szedelőzködtünk”, hisz több mint 400 kilométernyi út várt reánk. Az utazás folyamán jól megfért egymás mellett egyházi ének és népdal, igy a mintegy nyolc órás út kellemesen telt s késő este fáradtan bár, de jó hangulatban érkeztünk haza.

Egyhangú volt a vélemény: kellemes három napot töltöttünk együtt, mindenki jól érezte magát, olyannyira, hogy mig a csomagjainkat válogattuk a buszban egyesek már arról érdeklődtek mikor és hova lesz a következő kirándulás. Isten áldása legyen minden olyan alkalmon, rendezvényen ahol együtt lehetünk barátságban és szeretetben.

Horváth Sándor
presbiter

Forrás: ermellek.blogspot.ro