Horvátország

Az Adria bűvöletében

Ezzel a címmel jellemezhetjük leginkább az idei gyülekezeti kirándulást, hiszen az úti célunk Horvátország, azon belül is annak tengerparti városai voltak. Csütörtökön hajnali órában indult útnak az az ötven margittai, aki vállalkozott az idei kirándulásra. Hosszú út várt ránk, de a cél az végig előttünk lebegett, és hamar eltelt az a néhány óra. Miután az ismerős nagykanizsai állomásra begurultunk megláttuk a jól ismert idegenvezetőnket, Ildikót, aki mosolyogva érkezett, mint mindig közénk. Az út további része, mintha repült volna, hiszen végig mesélt számunkra azokról a látványosságokról és nevezetességekről, amelyeket megpillanthattunk az autópályán végig haladva. Késő délután végre feltárult előttünk a csodálatos Adriai tenger, amelyet közelebbről is megtekinthettünk Rijeka, azaz Fiumé városának felfedezése közben. Fiumé városáról megtudhattuk, hogy ez a város hajdanán a magyar tengert jelentette, Magyarország tengeri kikötő városa volt. Ide vezetett a vasút, amelyen a kereskedelmi és gazdasági tevékenységeket folytatták. A város megismerése közben szembetűnt a Jókai Mór nevét tartalmazó tábla, amely jelezte, hogy híres írónk gyakran fordult meg ebben a csodás városban. A megépült vasút kezdetben a kereskedelmi tevékenységre szolgált, de a későbbiekben a tehetősebbek üdülés céljával is kihasználták, és úgy Rijeka, mint a szomszédos települések szállodáiba érkeztek pihenni és a tengeri levegőtől gyógyulni.

A csodálatos tengerparti, városi sétát követően utunk a szálláshelyünkre vezetett, amely Crikvenica település szélén helyezkedett el. A szobák elfoglalásakor döbbentünk rá arra, hogy milyen csodaszép kilátás tárul elénk, és még onnan is a tengert élvezhetjük. Az este a vacsorával folytatódott, számtalan, változatos, finomabbnál finomabb ételt kínáltak számunkra, és mindenki a kedvére valóból válogathatott minden este és reggel. A tengerparti sétát sem hagyhattuk ki, a csoport nagy része már ezen az estén felfedezte a közelben levő csodásan kiépített tengerpartot, ahol a mesés környezet és levegő mellett, élő zene szólt, amelyre sokan táncra perdültek a többi turistával együtt. Egy csodás hely és csodás este volt az első mindenki számára.

A második napon egy teljesen más részre vezetett az utunk. A tengerpartot egy kis időre elhagytuk és a leghosszabb, a több mint 5 km-es horvátországi alagúton keresztül, a Zrínyi alagúton jutottunk be az Isztriai félsziget szívébe. Átszelve a félszigetet, kikötöttünk, megálltunk Rovinj városában. A kikötés szó nem véletlen, hiszen Rovinj városa tulajdonképpen egy szigetre épült, amelyet a későbbiekben egy földnyelvvel kapcsoltak a szárazföldhöz. Egy kellemes városi sétán ismerkedhettünk meg ezzel a különös hangulatú várossal, amely séta a Szent Eufémia templom lábainál zárult. Az óváros legmagasabb pontja ez, ahonnan csodás tengeri kilátás tárult elénk. A templomról és annak szentjéről egy különös legenda él a helybeliek körében. Szent Eufémia a háromszázas években élt, egy elkötelezett keresztény nő volt, aki nem engedelmeskedett a császár utasításának, és több rendben is megkínozták. A hagyomány szerint a kínzások nem sértették, illetve Isten angyalai meggyógyították őt. Végül azonban halálát lelte és testét egy szarkofágba helyezték. A változás Eiréné császárnő halála után következett, amikor a kincstárnoka került Bizánc trónjára. Az új császár rendeletben tiltotta meg a bálványimádást, és ezért a hívek jobbnak látták a szarkofágot biztonságosabb helyre menekíteni. A viharos éjszakában azonban a legenda szerint a szarkofág eltűnt, és csodálatos módon Rovinj partjainál jelent meg. A helybéliek ökrökkel és lovakkal sem tudták a partra kivontatni, de egy szegény, bölcs öregasszony elmagyarázta nekik, hogy ehhez nem az állatok ereje és az emberek tudása kell, hanem az őszinte, elkötelezett hit. Az egyik halászfiúnak álmában megjelent a szent, és felfedte neki, hogy az ő maradványait rejti a koporsó. A fiú lement a partra, és mindössze két kis ökörrel gond nélkül kivontatta a szarkofágot a partra, majd fel a hegyre az akkori Szent György-templomhoz. A polgárok elámultak ezen a nagy csodán, és Szent Eufémiát fogadták védőszentjükké. A környező települések lakói is sorra zarándokoltak el koporsójához, amelyet mi is megtekinthettük.

Ezt követően egy kötetlen városi séta következett, amely keretében élvezhettük ennek a városnak is a hangulatát, kanyaroghattunk a szűk kis utcákon, illetve egy finom kávét, fagylaltot is elfogyaszthattunk a tovább indulás előtt. Az út következő állomása Póla városa volt. Ez a város a római kori nyomokat viseli magán, így a csodás amfiteátrumot, vagy a római kori kapukat látogattuk, amely árnyékában vezetett a sétánk. Egy más hangulatú, egy más jellegű város, amely szintén elénk tárult az Adria partjáról. A városról megtudtuk, hogy elsősorban a hajóépítési ipar a jellemző, és csak ezt követi a turizmus, és a vendégfogadás. De ennek ellenére mégis az óvárosban számtalan turista fordult meg, számtalan vendéglőben kínálták a helyi jellegzetességeket, számtalan bazárban árusították a helyi szuveníreket.

Póla városát elhagyva Isztriát átszelve visszatértünk szálláshelyünkre, ahol vacsora előtt, vacsora után megmártózhattunk végre a tenger vizében. Nagyon kellemesen felüdültünk, és a fáradtságunk is enyhült a hűsítő vízben.

A harmadik nap a hajózásról szólt. A csoport számára kibérelt hajó vitt bennünket egyik helyről a másikra. A szomszédos településről keltünk útra, és a hajó elvitt bennünket Krk szigetére. A Krk híd alatt elhaladva végig gyönyörködhettünk a hegyekre felkúszó településekben, s közben élveztük a helyiek vendégszeretetét, hiszen hol üdítővel, hol egy pohár finom borral kínálgattak bennünket. Az első kikötő Krk szigetén volt, ahol alkalmunk nyílt ismét a tengerben megmártózni. Lehetőség volt az iszapos partot is felkeresni, és a gyógyulás vágyával ezt a részt is igénybe venni, de ugyanakkor a kavicsos tengerparton is élvezni lehetett a tengert. A csobbanás alkalmával a gyerekek megtalálták a tengerisünt, amelyről eddig csak hallottunk de most meg is pillanthattuk és láthattuk a saját környezetében.

A felfrissülést követően a hajónk tovább haladt, és a szeles idő ellenére megérkeztünk Crikvenica partjára. Itt egy csodás halebédben volt részünk, amely elfogyasztása után a helyi bazárokban alkalmunk volt emléktárgyak beszerzésére, illetve egy fagylalt elfogyasztására. A hajó ismét tengerre szállt és az indulási pont felé haladt. Visszaúton is csodálatos táj tárult elénk. Az élénk szél néhány sapkát lekapott a fejünkről, de ugyanakkor ennek köszönhettük, hogy végig tiszta táj tárult elénk, és láthattuk azt a csodás szigetvilágot, amely az Adriai tengert benépesíti.

A szálláshelyre érkezve, a bőséges vacsorát követően a tengerparton a naplementében is gyönyörködhettünk, majd együtt beszélgetve töltöttük az utolsó estét az Adria partján. Hiszen elérkezett a negyedik, utolsó nap, amely reggelén búcsút intettünk a szálláshelyünknek, és útra keltünk. A hosszú út megkezdése előtt még egy állomás várt ránk, az ismerős település Opatija, amely a Monte Maggiore hegy lábainál fekszik.

Opatija az a város, amely a turizmusból él. A város tengerparti szakasza közel 12 km. Ez az a hely, ahova a legkorábban érkeznek a turisták, hiszen különleges klímájának köszönhetően, nagyon hamar érkezik a tavasz. Ez az az üdülő telep, ahova már a 19. században érkeztek gyógyulni vágyók a számtalan szanatóriumba, amely itt épült. Ez az a hely, amelyet Ferenc József császár és felesége Sziszi is gyakran felkeresett.
Ezt a települést élvezhettük még.Egy csodás séta a tengerparti sétányon, az ismert leány sirállyal szobor megtekintése, valamint elhaladtunk a legismertebb hotel a Kvarner előtt, és megálltunk a Villa Angiolina előtt, amely elsősorban fogadásoknak biztosít helyszínt. Ezt követte az utolsó lehetőség a csobbanásra, felfrissülésre, egy frissítő kávéra vagy fagylaltra a hosszú út megkezdése előtt.

 A felfrissülést követően elindultunk hazafele, s énekeltük együtt a jól ismert éneket: Áldásoddal megyünk, megyünk innen el, s valóban boldog szívvel, boldog lélekkel távoztunk, hiszen számtalan, szebbnél szebb helyet látogattunk meg közösen. Útközben még előttünk voltak azok a csodás helyek, amelyeken megfordultunk, és amelyeket meglátogattunk. Nagykanizsán búcsút intettünk kedves idegenvezetőnknek, és késő éjszaka hazaértünk mindenféle gond és baj nélkül.

Ezért a csodás lehetőségért, hálát adunk elsősorban a mi szerető Istenünknek, aki hordozott és vezetett minket mindvégig, és köszönetet mondunk a szervezőknek, akik szeretettel és odaadással tervezték és szervezték ez évi kirándulást is.

                                          Botos Júlia lelkipásztor