Négy nap, négy ország
A már hagyományos Margitta református
egyházközsége által szervezett nagyobb lélegzetű kirándulásra idén is sor került.
Indulás július 23-án, csütörtökön hajnalban,
még alig pitymallott a keleti égbolt, a buszunk már elhagyta Margittát.
Gyakorlatilag végigszeltük Magyarországot. Ahogy a nap felfele kapaszkodott, a
kánikulai meleg is fokozódott, de csak távolról integetett a Balaton hűs vize.
Délután megérkeztünk Kaposvárra. Somogy megye fővárosa nem árasztja Buda vagy
Pécs történelmi levegőjét, mindössze kétszáz éves múltra tekint vissza. Itt nem
a gótika vagy a barokk ódon nagyszerűsége, hanem a szecesszió vidám játékossága
tekint le az épületek homlokzatairól. A
tisztaság, a rend, a sok zöldövezet és a rengeteg virág teszi barátságossá,
élhetővé ezt a várost. Bár túlnyomó részt katolikusok lakják, mégis gazdag
református élet, ifjak, középkorúak, időskorúak, mind részesülnek az egyház
áldásaiból, de aktívan részt is vesznek az egyházközség működésében. Este
Nagykanizsán az Oázis hotelben szállunk meg, mármint régi ismerősök, kicsit
olyan mintha hazamennénk.
Másnap délelőtt átlépjük a horvát határt, az
utak, alagutak állapota csak dicséretet érdemel. Első célpontunk a Plitvicei
Tavak Nemzeti Park. Erről a tájékról doktori disszertációt lehetne írni,
biztosan írtak is, ilyet az Isten csak jókedvében teremthetett. Álmélkodunk a
magas sziklákról lezúduló vízesésekben, a 16 tóból álló rendszeren, és
mindegyik tó különböző szinten helyezkedik el. A víz mindegyikben gyönyörű kék
és kristálytiszta, benne a rengeteg pisztráng és az úszkáló vadkacsa. A kacsák
annyira szelídek, hogy akár kézből is elfogadnak harapnivalót. A táj gyönyörű,
de a szinteket megmászni, bizony fáradságos, pedig a táv egy részét hajóval meg
kisvonattal tettük meg.
Utunk vezet tovább, Rijekát(Fiúmét), a várost
és a kikötőt csak érintjük. Ez a kikötő, bizony magyar pénzből épült ki, a vasminiszter
Baross Gábor teremtette meg erre az anyagi alapot. Azután feltűnik Opátia (Abbázia).
Oh, békeidők, oh, Monarchia, a városmag ezeknek a nagy időknek a hangulatával
van tele. Hajdanán, a történelmi Magyarország elitje mind itt nyaralt. A Pazar
szállodasor, a patinás villák, a hosszú tengeri sétány, mind erről mesélnek.
Késő este már Szlovéniában vagyunk, irány Pivka Jama, a bungalókhoz. Ez a hely
is ismerős már számunkra, a múlt évben is itt szálltunk meg. Igazán romantikus
hely, szétszórt házikókkal a fenyvesben.
A reggeli után Olaszország következik,
Triesztbe látogatunk. Ez a város tulajdonképpen Rijeka osztrák kiadásában, talán
itt a paloták grandiózusabbak, és a belvárosban egy amfiteátrummal még a római
múlt is visszatekint. Trieszt gyöngyszeme a Miramare kastély és park. Ferenc
József öccse, a későbbi II. Miksa mexikói császár építette 1856- 60 között. Az
épület a maga kevert stílusú, kicsit gótikus, kicsit skóciai várkastélyokra
emlékeztet, a belső viszont igazi Habsburg. A különböző szobák, termek
berendezése, pompája, mind a Habsburg múltat idézi. Miksa halála után, Erzsébet
királyné (Sissi) kedvenc üdülőhelyévé lett. A kastélylátogatás után vissza
Szlovéniába, Piránba, ahol megmárkózhattunk az Adria hűs vizébe. Nagyon jól
esik ez a néhány órás fürdőzés, kicsit köves ugyan az alj, de kit érdekel,
mikor a nagy melegben olyan kellemes a tenger vize.
Az utolsó, negyedik napon még látogatásunkra
vár egy csodálatos gleccser vájta völgy, a Logarska Dolina. Itt olyan
harmóniában érzi magát az ember, amit a gyönyörű táj, a csend a nyugalom és az
őstermészet lehelete biztosit. A csodát a Rinka vízesés tetőzi, amely 90 méter
hosszan zúdul alá. Innen már csak hazafele vezet az utunk, a társaság kicsit
fáradt, de azért még nótázásra is telik a kedvből, és éjféltájt élményekkel
feltöltődve, megérkezünk Margittára.
Dr.
Kürti László főgondnok