Július 20.-a és 22.-e között egy háromnapos kirándulást szervezett a Margitta-i Református Egyházközség. A cél: Brassó és környékének meglátogatása.
Péntek reggel 6 órakor a kirándulókra jellemző izgalommal gyülekezett a kis csapat a parókia előtt. Presbiterek, nőszövetségi tagok, idősebbek és fiatalok, barátok s ismerősök alkották a mintegy 40 fős csapatot.
Miután lelkészünk rövid fohászban Isten áldását kérte elindultunk Brassó irányába. Kellemes beszélgetés s többszöri megállás után ( hisz kirándulás alatt az étvágya is megjön az embernek, főleg, hogy férfitársaink „jó bihariakhoz” illően egy kis sziverősitőt is hoztak) koradélútán érkeztünk meg Brassóba.
Lélegzetvételnyi szünet után a Cenkhegyre kapaszkodtunk fel (helyesebben „felvontattuk” magunkat), hogy először madártávlatból nézzük meg azt, amit később közelről is megtekinthettünk. A 960 méteres magasságból csodálatos panoráma tárul a kiránduló szeme elé: az ó- és új-város harmónikusan ötvöződik, s alkot remek egységet.
A délután folyamán meglátogattuk a Fekete Templomot, a Cérna utcát, hosszasan sétáltunk a főtéren, majd a néhány napja megnyilt magyar vendéglőben, a Pilvaxban, a szebbik nem üditővel, mi férfiak egy - egy pohár sörrel „mostuk le az út porát”.
Késő este érkeztünk a Brassó melletti Négyfaluba (Sacele) elfoglalni szálláshelyünket és miután megvacsoráztunk a kellemes fáradságtól szószerint „ágynak estünk”.
Szombaton korán indultunk, hisz olyan látványosságok vártak ránk, mint a szinajai Peles Kastély, a törcsvári Bran Kastély és a Poiana.
Jó ötletnek bizonyult helyi idegenvezetőt fogadni, aki minden tudnivalóra és érdekességre felhivta a figyelmet és szakmai tudásával még szebbé tette az amúgy is felemelő élményt.
Vasárnapra maradt Négyfalu és környékének megtekintése. Attila, az idegenvezetőnk igazi házigazdaként kalauzolta csoportunkat (nem csoda hisz itt él Négyfaluban). Benéztünk a helyi Tájházba, megnéztünk egy hagyományos selyemszövő műhelyt, a négyfalui 1948-1949-es Emlékművet, a Trianon előtti magyar – román határon álló vámházakat és Isten kegyelméből eljutottunk a helyi református templomba is.
Az itteni lelkész - lelkipásztorunk évfolyamtársaként - nagy szeretettel fogadva bennünket ismertette az egyházközség életét, majd üditővel s egy kis harapnivalóval kedveskedett.
A búcsú pillanatai következtek, a viszontlátás reményében köszöntünk el az idegenvezetőnktől és a református lelkésztől, s „szedelőzködtünk”, hisz több mint 400 kilométernyi út várt reánk. Az utazás folyamán jól megfért egymás mellett egyházi ének és népdal, igy a mintegy nyolc órás út kellemesen telt s késő este fáradtan bár, de jó hangulatban érkeztünk haza.
Egyhangú volt a vélemény: kellemes három napot töltöttünk együtt, mindenki jól érezte magát, olyannyira, hogy mig a csomagjainkat válogattuk a buszban egyesek már arról érdeklődtek mikor és hova lesz a következő kirándulás. Isten áldása legyen minden olyan alkalmon, rendezvényen ahol együtt lehetünk barátságban és szeretetben.
Horváth Sándor
presbiter
Forrás: ermellek.blogspot.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése