Margittai Református Egyházközség

Egyházmegyei nőszövetségi találkozó

Ebben az esztendőben a Margitta-i Református Egyházközség adott otthont az Érmelléki Református Nőszövetségek éves találkozójának. Szeptember 19-én, egy verőfényes kora őszi napon Bályok, Éradony, Érbogyoszló, Érkörtvélyes, Érszőllős, Jankafalva, Kiskereki, Magyarkéc, Poklostelek, Szalacs, Székelyhíd és a házigazda Margitta asszonyai vették a fáradtságot, hogy a találkozás és az együttlét örömében közös ünnepi istentiszteleten megszólíthassák a Mindenhatót.

Erős Joó Enikő, poklosteleki lelkipásztor igehirdetésében a Lk. 10, 38-42 és a Zsolt. 16, 5-6 alapján szólt a mártai és máriai szolgálatokról, kiemelve az egyetlen szükséges dolgot, melyet soha senki el nem vehet.

A köszöntések rendjén Kovács Gyula lelkipásztor, mint házigazda, Rákosi Hajnalka, mint az Érmelléki Református Egyházmegye Nőszövetségének elnöke üdvözölték a megjelent nőszövetségek tagjait.

Ezt követően nt. Gilicze Andrásné Erzsébet lelkipásztor (Magyarországi Országos és Tiszántúli Református Nőszövetségek titkára) ELKÖTELEZŐDÉS címen tartott egy igen érdekes, minannyiunk számára lelkileg építő előadást. Miközben az előadó felvetette a kérdést: Hova, kihez tartozunk? - megállapította, hogy a lelki hanyatlás első tünete az istentiszteleten való rendszertelen részvétel. Hová tartozni? - Krisztust követni! Az asszonyi élet drága küldetése családon belül és a nagycsaládban, az anyaszentegyházban, ezt az Istenhez való tartozást megélni és a szolgálatok rendjén bizonyítani.

Az előadást és a szünetet követően Bertalan Csilla, a micskei Sámuel Bentlakás tevékenységét mutatta be a jelenlévőknek.

Az előadások befejeztével terített asztal várta asszonytestvéreinket, ahol baráti beszélgetés közepette fogyaszthatták el a margittai nőszövetség által elkészített ízletes ebédet.

Négy nap, négy ország

A már hagyományos Margitta református egyházközsége által szervezett nagyobb lélegzetű kirándulásra idén is sor került.

Indulás július 23-án, csütörtökön hajnalban, még alig pitymallott a keleti égbolt, a buszunk már elhagyta Margittát. Gyakorlatilag végigszeltük Magyarországot. Ahogy a nap felfele kapaszkodott, a kánikulai meleg is fokozódott, de csak távolról integetett a Balaton hűs vize. Délután megérkeztünk Kaposvárra. Somogy megye fővárosa nem árasztja Buda vagy Pécs történelmi levegőjét, mindössze kétszáz éves múltra tekint vissza. Itt nem a gótika vagy a barokk ódon nagyszerűsége, hanem a szecesszió vidám játékossága tekint le az épületek homlokzatairól. A tisztaság, a rend, a sok zöldövezet és a rengeteg virág teszi barátságossá, élhetővé ezt a várost. Bár túlnyomó részt katolikusok lakják, mégis gazdag református élet, ifjak, középkorúak, időskorúak, mind részesülnek az egyház áldásaiból, de aktívan részt is vesznek az egyházközség működésében. Este Nagykanizsán az Oázis hotelben szállunk meg, mármint régi ismerősök, kicsit olyan mintha hazamennénk.

Másnap délelőtt átlépjük a horvát határt, az utak, alagutak állapota csak dicséretet érdemel. Első célpontunk a Plitvicei Tavak Nemzeti Park. Erről a tájékról doktori disszertációt lehetne írni, biztosan írtak is, ilyet az Isten csak jókedvében teremthetett. Álmélkodunk a magas sziklákról lezúduló vízesésekben, a 16 tóból álló rendszeren, és mindegyik tó különböző szinten helyezkedik el. A víz mindegyikben gyönyörű kék és kristálytiszta, benne a rengeteg pisztráng és az úszkáló vadkacsa. A kacsák annyira szelídek, hogy akár kézből is elfogadnak harapnivalót. A táj gyönyörű, de a szinteket megmászni, bizony fáradságos, pedig a táv egy részét hajóval meg kisvonattal tettük meg.

Utunk vezet tovább, Rijekát(Fiúmét), a várost és a kikötőt csak érintjük. Ez a kikötő, bizony magyar pénzből épült ki, a vasminiszter Baross Gábor teremtette meg erre az anyagi alapot. Azután feltűnik Opátia (Abbázia). Oh, békeidők, oh, Monarchia, a városmag ezeknek a nagy időknek a hangulatával van tele. Hajdanán, a történelmi Magyarország elitje mind itt nyaralt. A Pazar szállodasor, a patinás villák, a hosszú tengeri sétány, mind erről mesélnek. Késő este már Szlovéniában vagyunk, irány Pivka Jama, a bungalókhoz. Ez a hely is ismerős már számunkra, a múlt évben is itt szálltunk meg. Igazán romantikus hely, szétszórt házikókkal a fenyvesben.

A reggeli után Olaszország következik, Triesztbe látogatunk. Ez a város tulajdonképpen Rijeka osztrák kiadásában, talán itt a paloták grandiózusabbak, és a belvárosban egy amfiteátrummal még a római múlt is visszatekint. Trieszt gyöngyszeme a Miramare kastély és park. Ferenc József öccse, a későbbi II. Miksa mexikói császár építette 1856- 60 között. Az épület a maga kevert stílusú, kicsit gótikus, kicsit skóciai várkastélyokra emlékeztet, a belső viszont igazi Habsburg. A különböző szobák, termek berendezése, pompája, mind a Habsburg múltat idézi. Miksa halála után, Erzsébet királyné (Sissi) kedvenc üdülőhelyévé lett. A kastélylátogatás után vissza Szlovéniába, Piránba, ahol megmárkózhattunk az Adria hűs vizébe. Nagyon jól esik ez a néhány órás fürdőzés, kicsit köves ugyan az alj, de kit érdekel, mikor a nagy melegben olyan kellemes a tenger vize.

Az utolsó, negyedik napon még látogatásunkra vár egy csodálatos gleccser vájta völgy, a Logarska Dolina. Itt olyan harmóniában érzi magát az ember, amit a gyönyörű táj, a csend a nyugalom és az őstermészet lehelete biztosit. A csodát a Rinka vízesés tetőzi, amely 90 méter hosszan zúdul alá. Innen már csak hazafele vezet az utunk, a társaság kicsit fáradt, de azért még nótázásra is telik a kedvből, és éjféltájt élményekkel feltöltődve, megérkezünk Margittára.

Dr. Kürti László főgondnok