FénysugárA Margittai Református Egyházközség húsvéti kiadványa
A húsvét neve és története
Az ünnep neve a magyarban a nagyböjt utáni húsevésre vonatkozik. A német Ostern szó eredetén még vitáznak. A Tiszteletreméltó Beda angol szerzetestudós szerint Ostara angol tavasz-istennő nevéből vezethető le. Más felfogás szerint az Eostarun, azaz hajnal szóból származik. A húsvét orosz neve: vernoje voszkresznye, azaz valóságos feltámadás.
Az ünnep gyökerei az ószövetségi páskaünnepben vannak. A zsidó páskaünnep átértelmezését látjuk az 55-ből való Korinthusiakhoz írott levélben: Takarítsátok el a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott. A kutatók feltételezik, hogy az úrvacsora szereztetéséről szóló közlések is a korai keresztyén páskaünneplés irodalmi lecsapódásai. Máté, Márk és Lukács abból indul ki, hogy Jézus az úrvacsorát a páskavacsora keretében szerezte. Másfelől János arról értesít, hogy Jézus akkor halt meg, amikor a templomban a páskabárányokat leölték.
Sok vita zajlott a húsvét időpontját illetően, és mai napig nincs egység a keresztyén felekezetek között. Végül a niceai zsinat döntött a kérdésben, 325-ben, amikor kimondták, hogy a húsvétot mindig az első tavaszi holdtöltét követő vasárnapon kell ünnepelni.
Elmondhatjuk, hogy a húsvét volt az első keresztyén ünnep az Úr feltámadása emlékezetére, s e körül alakult ki az egyházi év. Legelőbb volt a "szent háromnap", nagycsütörtök estétől húsvétvasárnap estéig, ez kibővült a nagyhétre, élén a virágvasárnappal. A következő mozzanat volt a húsvét nyolcada, a húsvét utáni hét kiemelése, majd egyfelől a 40 napos nagyböjti előkészület, másfelől a húsvéti öröm 40 napos ünneplése, áldozócsütörtökig.
A húsvét ünneplésének központja az éjszakai vigilia volt. Ez hajnalig tatott. Kezdetén az Úr halálára való emlékezés volt. A vigilia második felében a gyász átváltozik örömre, az Úr feltámadásában való újjongásra, amelynek csúcsa az úrvacsora ünneplése volt.
Szénási Sándor: Ünnepeink
(Mk 15:37-39)
Nagypéntek a fájdalmas gyász napja. Így él tudatunkban, és sokféle hagyománnyal és szokással kifejezzük megrendülésünket.
Jézus Krisztus földi életének utolsó állomásához érkezik. Összekovácsolt, alaptalan vádakkal, felgyorsított eljárással elítélik, és azonnal végrehajtják az ítéletet. Szólni sem lehet, védekezni nem érdemes, a kereszt már elkészítve. S alig telik el pár óra, már ott látjuk Jézus Krisztust a kereszten függni. Elképesztő látvány, de ugyanakkor elképesztő a tudat, hogy ártatlanul szenved a bűnösök között.
Ezzel viszont még nem ér véget a szokatlan történések sora. Jézus Krisztus a kereszten is érezteti fölényét. Imádkozik az ellenségeiért, megbocsát a bűnözőnek, édesanyja felől rendelkezik, és átéli a legszörnyűbbet, ami a legnehezebb számára, hogy magára hagyja az Isten. Megdöbbentő viselkedés, és felfoghatatlan méltóság jellemzi őt, még a kereszten is. Ennek látható bizonyítékai is vannak. Ott van az egyik gonosztevő, aki felismeri benne, hogy ő az Isten Fia, és könyörög hozzá, hogy bocsásson meg neki. És ott van a százados, aki a kereszt alatt állva figyeli az eseményeket. Megdöbbentő viselkedés. Hány embert kivégezhettek már, de ilyet még nem tapasztalt. Jézus ajkát nem hagyja el egyetlen mocskos szó sem, nem szidalmaz, nem vádol, nem átkozódik, hanem imádkozik. Imádkozik az ellenségeiért. Nem kér a kábulatból, hanem tiszta fejjel, éberen akar maradni mindvégig. Megdöbbentő, megrázó viselkedésmód.
Jézus Krisztus ezzel a viselkedésével is evangéliumot, örömhírt hirdet. És aki hallja ezt, aki látja ezt, és aki szívével elfogadja, annak megtartó üzenetté lehet. Így tesz bizonyságot a pogány százados is, felismerve kicsoda Jézus Krisztus, meglátva benne az Isten Fiát, aki számára is életet kínál. Így kínálja mindannyiunk számára. Álljunk meg a keresztjénél, és lássuk meg, hogy értünk szenved az Isten, értünk áldozza fel az Egyszülöttet, hogy nekünk soha ne kelljen nélküle, tőle távol élnünk.
Adja meg számunkra ezt az életközösséget a mindenható Isten, hogy reá tekintve, benne bízva tudjunk járni életünk rögös útjain. Ámen.
Kegyelmes Atyánk, reád tekintve várjuk a húsvét győzelmes ünnepét, és tőled kérjük, hogy ajándékozz meg bennünket igazi ünneppel.
Segíts nekünk, hogy hadd tudjunk eljutni a nagypénteki sötétségből, a húsvét hajnali világosságba. Hogy találkozásunk lehessen a feltámadott élő Úrral, aki a Világ Világossága. Áldj meg bennünket ilyen ünneppel. Ámen.
Botos Júlia, lp.
Tamás pedig így felelt: “Én Uram, és én Istenem! Jézus így szólt hozzá: “Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”
(Jn 20:28-29)
Krisztusban szeretett testvéreim! A feltámadás újszövetségi üzenetében központi helyet foglalnak el Jézus megjelenésének történetei.
A félő és rettegő tanítványok a hét első napjának estéjén bezárt ajtók mögött gyűlnek össze. Egyetlen lázás kérdés gyötri őket: Hol van Jézus? Az evangéliumi beszámoló szerint az Élő Úr, a Feltámadott Krisztus megállt a középen és így köszöntötte őket: Békesség néktek.
A mi Urunk ajkán elhangzó békesség sokkal többet jelent, mint amit e kifejezésben a magyar nyelv magába foglal. Jelenti az üdvösséget, az Istennel való teljes, békés együttlétet, boldogságot.
Krisztus ezt hozta és ezt adja, illetve hagyja hátra követőinek. Az Úr 2014. esztendejében, e húsvét ünnepén élő Urunk nekünk sem akar kevesebbet adni. Készséges szívvel fogadjuk és adjunk hálát ezért.
E történet fájdalma a tanítványnak, Tamásnak a hiányzása. Ő nem látta az Urat, lekéste, elmulasztotta azt a találkozást mely az életnek és a történelemnek nagy és egyetlen lehetősége volt.
Lekésett alkalmak, elpazarolt, eltékozolt lehetőségek a mi életünknek is részesei, de mindebben az a felemelő, hogy a Feltámadott nem mond le rólunk, nem mond le a kételkedő Tamásról. Újra megjelenik. Jézus rátekint a tamási kételkedésre és értéket formál belőle, hogy eljusson arra a felismerésre, amely nekünk is meg kell szülessen ajkunkon és szívünkben: Én Uram, és én Istenem!
“...Az Úr feltámadt!- Vallja millió szív
S nem roskad össze semmi súly alatt …
Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,
A húsvéti hit győzelmes marad!
(Bódás János: Húsvéti hit)
Kovács Gyula, lp.
Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk a gyülekezet minden tagjának!
HÚSVÉTI CSEND
(Túrmezei Erzsébet)
Lelkem, dalolj a húsvét öröméről!
Csengjen a hangod, mint a hegyi csermely
fentről hozott kristályos-tiszta hangja,
mint a hóvirágok fehér harangja.
Legyen dalodban élet és erő…
fakadó rügyek, fesledő virágok:
a tavasz, mely meggyőzte a világot.
Legyen benne ragyogó diadallal
a hosszú éjszakát elűző hajnal!
Az a mosolygó, bíborfényű reggel,
melyben a sírban hasztalan keresték
gyászt illatozó, könnyes kenetekkel
a Názáreti Jézus drága testét,
mert élt, előttük feltámadva járt.
Visszhangozd szívük ujjongó
szavát.
Húsvétról zengjen, zengjen hát az ének!
Lelkem, adj hangot húsvét örömének!
Figyelek… várok… Csend van, hosszú, tiszta,
mint mikor az ég harmatkönnyét issza
minden fűszál még… és hiába kérem:
ösvényein ott jár az élő Mester
feltámadottan, tündöklő-fehéren,
bűn és halál felett vett diadallal.
Ujjongó lelkem lépteire hallgat
és ezt a csendet hogy zavarná
Dallal?!
Ünnepi istentiszteleti alkalmak
Virágvasárnap:
de. 10 óra,
du. 17 óra
Hétfő - Csütörtök, Szombat:
Nagyheti istentiszteletek
reggel: 8:30
este: 19 óra
Nagypéntek :
de. 10 óra
du. 19 óra
Húsvétvasárnap:
de. 10 óra- úrvacsoraosztással
du. 17 óra
Húsvéthétfő:
de. 10 óra: szolgál a kórus és az ifjúság
du. 17 óra
Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros
tojások.
(Népi locsolóvers)
Honlapunkon is meglátogathat: www.refmargitta.blogspot.com
