Fénysugár
A
Margittai Református Egyházközség húsvéti kiadványa
A
keresztségben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is
támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta õt a halottak
közül. Kol 2, 12
A húsvétról a következõket találjuk Bod Péternél: “Négy napon át
illették a László király dekrétuma szerint. Nevezték pedig ily nevezettel
hús-vételtõl, mivel a böjt után, akkor kezdetlenek elsõbben hússal élni.”
“Nagyobb örömben egy ünnepet sem töltöttek a régi keresztyének, mint a
húsvétot, amelyen nemcsak prédikállották a Krisztus feltámadását, hanem egyik a
másikat köszöntötték ilyenképpen: Feltámadott az Úr, s a másik felelte: Bizonyára
feltámadott és megjelent Simonnak.”
(1Kor 15,5) Ezen a napon a katekumenusokat megkeresztelték, “s az Úr
vacsorájával elmúlhatatlanul éltenek.” Továbbá “ezen a napon körmentet járnak”,
mert Krisztus feltámadván, az angyal ezt mondotta az asszonyoknak: “Menjetek
gyorsan és mondjátok meg, hogy … elõttetek mégyen” (Mt 28,7)
“Még vagyon az a szokás, hogy húsvétban valami ceremóniával bárányt
szentelnek (Mk 14,12), s minden egyéb étel elõtt… azt megeszik annak
emlékezetére, hogy Krisztus, az Istennek báránya megáldoztatott.” Ide tartozik
a húsvéti kalács is, melynek az az alapja, hogy feltámadása után Jézus
megjelent a tanítványoknak, s megáldva a kenyeret, velük együtt evett (Lk
24,41).
Hasonló szokás, hogy “sok festett tojásokat készítenek… Némelyek
úgy adták elõ, mintha a föld újjászületésének és termésének volnak a
szimbóluma, kiábrázolója… Helyes okát azonban egyebet nem találjuk, hanem
megkezdõdve a böjt a keresztyének között, semmi zsírost, vajast vagy tojást is
enni nem szabad volt… Amely tojásokat azért a hosszú böjtön egybegyûjtöttek,
azokat osztán húsvétban nagy örömmel ették, osztották jóakaróiknak, s hogy
kedvesebb legyen az ajándék, meg is festették.”
Tõkés István:
Hétköznapok, ünnepnapok.
Feltámadott! Feltámadunk!
„ Annak pedig, aki elküldött engem, az az
akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem
feltámasszam az utolsó napon.” Ján.6,39
Luther
Mártonról jegyezték föl, hogy ha csüggedt és levert volt, fölírt egy szót
krétával az íróasztalára, ajtajára és a szekrényére: Vivit! (Õ él!), hogy
bárhova tekintsen, minden, az élettelen tárgyak is hirdessék neki: nem halott
Krisztusunk van, hanem élõ Urunk, Aki ki tud emelni a csüggedésbõl, Akiben
reménykedhetünk, Aki segíthet.
Az egész
isteni kijelentés, Jézus váltságmunkája, a keresztyénség lényege egyetlen
szóban foglalható össze: „Feltámadott!” Ezt hirdeti húsvétkor az ige, az ének,
ez lelkesíti imádságainkat, ezt zengik a harangok. Angyalok hirdették elõször,
remegõ asszonyok vitték tovább, ocsúdó tanítványok ujjongtak fel rá, s
valóságos riadóvá erõsödve töltötte be késõbb a világot - Krisztus
feltámadott!
Ha nem lett
volna igaz a feltámadás, vajon egy halott Krisztusért, halott eszméért készek
lettek volna életüket is feláldozni a tanítványok, a vértanúk ezrei?
Jézus él!
Találkoztak vele. A harmadik évezredben élõ és rohanó ember hajlamos erre a
tényre azt mondani: Az akkor volt! De ma?
Drága
testvérem! Mikor egy fohászra, egy - egy dicséret vagy zsoltáréneklésre
megnyílik szíved, ajkad, mikor belül megszólal egy hang mely könyörületre,
áldozatra indít fel, jegyezzük meg- a feltámadott, az élõ Krisztussal
találkoztunk, láttuk a sebeit, Õ beszélt velünk. Õ elõre megmondta, hogy fel fog támadni a halálból, de azt is amit
igénk tanít :az az Isten akarata, „hogy abból amit nekem adott, semmit se
veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.”
Ezt az élõ
reménységet és hitet adja nekünk a mi Teremtõ és Újjáteremtõ Istenünk személyes
és gyülekezeti életünkben 2013 húsvétján az Anyaszentegyház közösségében!
Kovács Gyula, lp.
Felvirradt
áldott szép napunk, ma teljes szívvel vigadunk, énekeljünk Atyánk az egyik
kedves énekünkben a te neved dicsõtésére. Köszönjük neked, hogy minden évben
újra és újra megadod nekünk ezt a drága ünnepet. Köszönjük neked, hogy a te
Fiadat érettünk küldted, és feláldoztad, de nem hagytad Õt a halottak között,
hanem feltámasztottad a halálból.
Köszönjük,
hogy ilyen jóságos és kegyelmes Atyánk vagy. Köszönetet mondunk azért is, mert
bizonyítékként is adtad nekünk Krisztus feltámadását, hogy ezzel bennünket is
biztosítasz afelõl, hogy mi sem maradunk a halálban, hanem veled együtt élni
fogunk.
Köszönjük
neked, hogy ilyen sokat mondó ünneppel ajándékoztál meg bennünket.
Kérünk
téged, hogy ne tegyen bennünket ez az ígéret felelõtlenekké, hanem egész
életünkben harcoljunk a mi gyarló természetünkkel, és törekedjünk arra, hogy
neked tetszõ életet éljünk.
Kérünk
te légy velünk ezen a feltámadás ünnepen, hogy mi is tudjuk bátran és hittel
vallani, hogy Krisztus feltámadt a halálból, ezért mi is feltámadunk.
Te
ajándékozz meg bennünket igazi ünneppel, hogy tudjunk úgy ünnepelni, hogy
ne-csak a külsõségeken ragadjon meg a figyelmünk, hanem tudjunk túl tekinteni,
és meglátni téged, aki minden jó forrása vagy. Így hallgasd meg imádságunkat,
nem a mi érdemünkért, hanem a megfeszített és feltámadt Jézus Krisztus
érdeméért. Ámen.
Botos Júlia, gyakornok lp.
Áldott húsvéti ünnepeket
kívánunk a gyülekezet minden tagjának!
(Túrmezei
Erzsébet)
Alig várták, hogy
jöjjön a reggel,
s most bánatosan,
illatos kenetekkel,
sírva sietnek a sír
fele hárman,
epesztõ, emésztõ,
roskasztó gyászban.
Ím ébred az élet és
támad a nap már.
A madarak kara csak
egy fénylõ sugarat vár
és csattog az ének,
száll által a légen
fel, fel az ég felé
... Csak úgy, mint régen.
Jaj, az a régen! Ne
fájna az emlék?
Mikor a Mester
elõttük ment még,
és ajkán az élet
igéi fakadtak
a szomjazóknak, a
fáradtaknak!
Volt-e valaha
riasztóbb álom,
mint ez a három
nap, ez a három:
mikor, aki folyvást
csak életet mentett,
vad, gyilkos kezek
fogják meg a Szentet,
viszik diadallal a
fõpap elébe,
rágalmat, gúnyt
vágnak a tiszta szemébe
és suhog a korbács
és csattog az ostor,
hol, aki megvédje,
a hõs, az apostol?
És az Atya hallgat?
- Mély csend ül az égen
s most hajnallik
újra: csak úgy ... úgy mint régen.
Hogy hurcolták!
Mint egy gonosztevõt.
S még volt, aki
gúnnyal nevette Õt,
amint a tövistõl a
vére kicsordul,
s úgy kell
felemelni az utcai porbul.
Köpdösve, gyalázva
a fára szegezték,
de Õ ugyanaz volt,
ott is szeretett még,
ott fenn a
kereszten, anyát és poroszlót:
könnyet hullajtót
és gyilkos sebet osztót.
Ó, jaj, a halálig,
mindig szeretett!
Viszik az illatozó
kenetet,
és sírva sietnek a
sír fele hárman,
nagypénteki
gyásszal, húsvéti sugárban.
Hogy látnák
szemükben keserû könnyekkel,
milyen csodálatos
ez a reggel.
A pálmafák két
szegélyén az útnak
súgva-búgva valami
titkot tudnak.
A virágok át
harmatkönnyeken
már látják
felragyogni fényesen
az élet napját, s
azt hirdeti minden:
A sírban nincsen! A
sírban nincsen!
Õk mégis mennek.
Gyászolva, sírva.
Betekinteni egy
üres sírba,
az angyal elõtt
döbbenve megállni:
feltámadott, élõ
Mesterre találni.
Húsvétkor ha nincs
még húsvéti szíved,
a nagypéntekit
vedd, vedd és vigyed
könnyesen, aggódón,
búsan, amint van,
s keresd a
Krisztust, keresd a sírban!
Nem, úgysem fogod
megtalálni ottan.
Eléd fog állani
feltámadottan.
Ünnepi istentiszteleti alkalmak
Virágvasárnap:
de. 10 óra,
du. 16 óra
Hétfõ -
Csütörtök, Szombat:
Nagyheti
istentiszteletek
reggel:
8:30
este: 18
óra
Nagypéntek :
de. 10 óra
du. 18 óra
Húsvétvasárnap:
de. 10 óra- úrvacsoraosztással
du. 17 óra
Húsvéthétfõ:
de. 10
óra: szolgál a kórus és az ifjúság
du. 17 óra
