Fénysugár
A Margittai Református Egyházközség karácsonyi kiadványa
Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, ha valaki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Jn 3,16
Dsida Jenő:
Közeleg az emberfia
Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat, nem hordoznak emberölő
szerszámot, megjelenik az angyal és
megjelenik a csillag és tele lesz dallal
a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre
és tudni fogjuk, hogy Ô az.
Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,
a petroleumbányák frakkos császárai
s könnyel a szemükben letérdelnek elé.
Mert Ô lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
legerősebb lészen a karja és szelid arcáról ragyog
az örök épitők acélos vidámsága.
Ô megmutatja minden vándornak az útat,
minden töprengőnek az igazságot, minden
haldoklónak az életet. Ô megmagyarázza
nekünk a gépek dalának igazi értelmét,
megmagyarázza és megáldja a fáradt költőt
legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és kék
fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől.
Ô nem ad országot nekünk, hanem otthont,
nem ad fegyvert, hanem kenyeret.
Ma még sirunk,
mert a mosolygás nem én vagyok.
Ma még sötét
van, mert nem jöttem világosságnak,
hanem hogy bizonyosságot tegyek a világosságról.
Már közeledik az éj, mely szüli a Hajnalt.
Eljön Ô, minden bizonnyal eljön.
„Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.” 1 János 4, 9.
Drága testvérek! Szeretettel köszöntelek benneteket 2015 adventjének utolsó napjaiban. Miközben munkáink végzése során a lélek már kész ráhangolódni karácsony drága ünnepére azon töprengek vajon hányan adnak egymásnak olyan ajándékot, ami az ajándékozó számára a legféltettebb kincs, felbecsülhetetlen érték. Mi Istentől ilyen ajándékot kaptunk, az Atya megmutatta szeretetét, megmutatta abban, hogy a számára legértékesebbet, egyetlen Fiát odaadta az embernek.
Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük Istent, hiszen erre ezer okunk van. A csoda, hogy Isten azok számára készítette a karácsonyt, akik ezt nem érdemelték meg. Önmagunkba tekintünk s önvizsgálódásunk folyamán a 8. Zsoltár írójával kérdezzük: „Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá?”
A karácsony előkészületi idejében éppen úgy, mint a várva várt ünnepen csodáljuk Isten irántunk való szeretetét, és adjunk érte hálát naponta, sőt ezen túllépve igyekezzünk betölteni mindannyian a Krisztusi szeretet parancsot, hogy a költő által megfogalmazott üzenet hassa át ünneplésünket:
S hogy ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen KARÁCSONY.
(Szilágyi Domokos: Karácsony)
Istentől megáldott békés Karácsonyt és boldog új esztendőt adjon a mi Istenünk az anyaszentegyház népének, s benne helyi egyházközségünk minden tagjának.
Szeretettel: Kovács Gyula lelkipásztor
_______________________________________________
Pánov bácsi karácsonya - Mt 25, 34-36
Egy eldugott orosz falucskában élt Pánov bácsi, a cipészmester. Mindig vidám volt, fütyörészett, dalolt. Szerény körülmények között élt, egyetlen szobácskája volt, itt kereste meg szakmájából a betevő falatot.
Karácsony előestéjén ez a vidám cipészmester elszomorodott. Elhunyt felesége jutott eszébe, gyermekeire gondolt, akik már kirepültek a családi fészekből. Fájdalmasan tudatosult számára, hogy a régi boldog családi ünneplés helyett újra magányosan kell ünnepelnie. Irigyelte szomszédait, akik családostul ülték körül a kidíszített karácsonyfát, a házakból gyermekek zsibongása, nevetés, éneklés hangja hallatszott.
Pánov bácsi magába roskadt. Fonott karosszékébe ült, levett a polcról egy sárga fedelű könyvet és lassan szinte szótagolva kezdte olvasni. Azon este éppen Kisjézusról olvasott, aki előkelő hely helyett, istállóba született. Majd olvasott a napkeleti bölcsekről, akik ajándékokat hoztak számára. Az olvasottak kapcsán arra gondolt, hogy ő szívesen befogadta volna a várandós asszonyt házában, hogy ott szüljön. Nagy ajándékkal nem köszönthette volna a Kisjézust, csupán egy pár gyönyörű, saját kezűleg készített, régóta félretett kiscipővel.
Pánov bácsi kezéből kezdett lecsúszni a könyv, álomba szenderült. Egy hang ébresztette fel: „ Találkozni szeretnél velem. Holnap eljövök. A kilétemet nem fedem fel, neked kell felismerned engem.” Pánov bácsi felugrott székéből, összezavarodódottan kérdezgette magától: „Mi volt ez, álom vagy valóság? Tényleg eljön a Kisjézus, de azóta már Nagyjézus, sőt királyok királya, maga az Isten?”
Pánov bácsi többé nem tudott visszaaludni, várta a hajnalt, lázasan várta a találkozást. Hátha nem álmodott, hanem valóban eljön Jézus. A hajnal beálltával fürkészte a kinti mozgást. Az első megjelenő alak az utcaseprő volt. Az utcaseprő meggémberedetten tolta kocsiját abban a borzasztó reggeli téli hidegben, majd megállt és kezeit dörzsölte. Pánov bácsi nem őt várta, de azért mégis megesett a szíve, behívta, kávéval kínálta felajánlotta, hogy melegedjen meg a tűz mellett. Az utcaseprő hálásan megköszönte jóságát és visszatért munkájához.
Pánov bácsi tekintetét le nem vette az ablakról, lesett minden mozdulatot, nehogy elszalassza vendégét. Kezdett nyugtalan lenni. Kiment a kapuban, ott várta vendégét. Minden járókelőnek illedelmesen köszönt. Már be akart térni a házban, amikor felfigyelt egy fáradt, sovány, kopott ruhájú nőre, aki kisgyermekét szorongatta. Pánov bácsi behívta a nőt. A nő meghatódott Pánov bácsi jóságától és betért. A nő elmesélte, hogy átköltözik a 4 km-re lakó rokonához, mert férje elhagyta és nem tudja továbbra fizetni a lakásköltségeket, el kell tartania valahogy a kicsijét. Pánov bácsi ebéddel kínálta a nőt, de a nő büszkén visszautasította. Pánov bácsi nem adta fel a segítést, tejjel itatta a gyermeket. Megsajnálta szegénykét, mezítláb volt, az anyának nem volt mit lábára húznia. Pánov bácsi neki ajándékozta a gyönyörű pár félretett kiscipőt. Az asszony meghatódottan, hálával köszönte a segítséget és továbbsietett kicsijével.
Pánov bácsi gondolataiba mélyedve még mindig az ablakot figyelte, vendégét várta. Délután lett, esteledni kezdett. Sűrű köd telepedett a tájra. Pánov bácsi szorongott, búslakodott, kezdett lemondani a vendég érkezéséről. Talán elment a vendég, amíg a tűzet piszkálta vagy amíg félre tekintett, ilyen gondolatok gyötörték.
Amikor teljesen besötétedett, Pánov bácsi kiábrándultan ült fonott székébe. „Akkor mégis álom volt, pedig nagyon szerettem volna találkozni Jézussal.” –mondta magában dühöngve. Könnyezni kezdett. A könnyek mögött hirtelen emberáradatot látott műhelyében. Ott látta az utcaseprőt, a sovány nőt gyermekével és mindazokat, akiknek aznap köszönt az utcaajtóból. Az emberek elvonultak mellette és ezt kérdezték: „Nem láttál engem Pánov bácsi?” „Kik vagytok?” - kiáltotta szörnyülködve Pánov bácsi. A kérdésre ugyanaz a hang válaszolt, amelyet az előző éjszaka hallott: ,,Éhes voltam, és ennem adtál. Szomjas voltam, és innom adtál. Nem volt ruhám, és felruháztál. Amikor ma segítettél az embereken, nemcsak rajtuk segítettél, velem is jót tettél." A hang után csend telepedett a szobára. Pánov bácsi már senkit sem látott. Könnyei felszáradtak, szívében béke költözött: ,,Szóval mégis itt volt." –mondta Pánov bácsi, és arcán újra felvillant a régi, megszokott mosoly. ___________________________________________________
Ünnepi istentiszteleti alkalmak:
Hétfő- szerda: reggel 8:30, du 17 óra, bűnbánati istentiszteletek
Csütörtök reggel 8:30 bűnbánati istentisztelet
Csütörtök du. 18:00 óra Szenteste- gyermekek szolgálata
dec. 25: Karácsony I. napja de. 10 óra istentisztelet úrvacsoraosztással, Du. 16 óra
Dec. 26: Karácsony II. Napja de. 10 óra: szolgál a kórus, du. 16 óra
Dec 27, vasárnap, de. 10 óra, du. 16 óra istentisztelet
Óév estéje: dec 31-én du. 18 óra istentisztelet
Újév január 1-én de. 10 óra, du. 16 óra évkezdő istentisztelet.
Mindenkit szeretettel várunk istentiszteleti alkalmainkra.
