2014. szeptember 24., szerda

Debrecen - Kossuth utcai presbitérium Margittán

Presbitériumok találkozása


Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! ... Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!
 Zsolt. 133, 1. 3b.
Hálaadással gondolunk vissza arra a napfényes májusi napra, amelyen egyházközségünk 15 tagú küldöttsége is részese lehetett a Magyar Református Egységfesztivál rendezvényének, el egészen a Nagytemplom előtti téren történő közös úrvacsorázásig. E napnak minden pillanatában a Debrecen Kossuth utcai gyülekezet tagjainak vendégfogadó szeretetét élvezhettük.
Ennek a drága találkozónak a mentén született meg az elképzelés melyszerint az énekkarok, nőszövetségek, ifjúsági csoportok találkozása után a két egyházközség presbitériumai is találkozzanak.
Szeptember 12.-én péntek délutánra hívtuk a testvérgyülekezet presbitériumát azzal a gondolattal, hogy bár hétköznap, de mégis ünnepivé válhat Istenünk jelenléte, az Ige és a testvéri szívek közösségében.
A két egyházközség presbitériumainak közös együttlétét Isten szavának maghallgatásával kezdtük. Tóth Tamás lelkipásztor az 55. Zsolt. igéi által tolmácsolta megtartó Istenünk üzenetét. Ezt követte nt. Derencsényi István lelkipásztor, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökhelyettesének előadása, amelynek témája egy örök és mindenkit foglalkoztató kérdés: a szenvedés. Az előadó hangsúlyozta  a „szenvedés mindig aktuális, ha pillanatnyilag nem, akkor a mögöttünk levő időszakban már szenvedtünk, illetve ha Isten kedvez életünknek akkor idővel mindnyájan szenvedni fogunk ... Eredendően az Isten által teremtett világban nem volt szenvedés. A szenvedés nem szerepelt az Isten gondolatai, elhatározásai között. A szenvedés a bűn miatt lépett be a teremtett mindenségbe s így az egész teremtett világ egyetemesen szenved. Mindenkit érint és mindenkit elér ... A Biblia a szenvedő emberről beszél, de a legnagyobb üzenete, hogy ebben az állapotban sem vagyunk magunkra hagyatva, velünk van Isten.”
A szépen felépített, a „szenvedés tematikáját” több szempontból ellemző előadást követően presbitertestvéreink hozzászólásaikkal gazdagították az együttlétet.
Lelkünk tápláltatása mellett természetesen a testi eledelekről sem feledkeztünk meg.
Debreceni testvérink részére az érkezéskor egy kellemes kerti sütögetésen belül csórékolbászt (miccs) szolgáltunk fel, majd este egy közös vacsora keretében folytatódhatott a terített asztal melletti ismerkedés, barátkozás.
Úgy érezzük ez az eltöltött péntek délután mindenképpen egymás és lelkünk épülését szolgálta. Köszönjük az örökkévaló Istennek a találkozás lehetőségét és bizalommal vagyunk az iránt hogy a jövendőben is még nagyon sokszor átélhetjük a zsoltáros gondolatait: „Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! ”
                                                   Kovács Gyula lp.