Margittától Bécsig

Margittától   Bécsig

“Vizsgálj meg Uram és próbálj meg, kutasd át szívemet – lelkemet!

  Mert hűséged szemem előtt van, igazságod szerint járok – kelek…

  Lábam biztos talajon áll, áldom az Urat a gyülekezetben.”

Gyülekezetünk lelkipásztora a 26. Zsoltár igeverseinek felolvasásával kívánva áldott együttlétet indultunk útnak Isten kegyelméből. Már – már hagyomány, hogy a margittai református egyház nyári kirándulást szervez a hívei számára.

Így történt ez az idén is, amikoris július havának utolsó napjaiban egy kellemes hétvégét töltöttünk együtt.

Péntek hajnalban indult útnak az ötven fős „vegyes csapat”, fiatalok, idősebbek, presbiterek és nőszövetségi tagok, kikapcsolódni vágyó hívek töltötték meg a buszt, dacolva az előttünk álló mintegy 1300 km-rel s a kánikulai hőséggel.

Koradélután érkeztünk a „hűség – városába”, Sopronba, ahol a jó szervezésnek köszönhetően (e feladatot évek óta Kovács Beáta nagytiszteletű asszony végzi önzetlenül) már várt bennünket a lelkes és kedves idegenvezetőnk (mint később kiderült egy nagytudású hölggyel hozott össze bennünket a sors, meg a szervezés, - aki 2010-ben „Az év idegenvezetője” címet kapta).

Először kisvonattal jártuk körbe a várost, mely Magyarország egyik legvonzóbb turisztikai célpontja hangulatos utcáival, történelmi műemlékeivel. Megcsodáltuk a belvárost, melynek szépen ívelt szűk utcái, barokkdíszes erkélyes házai, árkádos udvarai őrzik a múltat.

Később gyalogosan is sétáltunk egyet, hogy közelebbről is szemügyre vegyük a Főtéren álló Kecske templomot, Sopron jelképét - az 58 méter magas Tűztornyot-, a régi várfalak maradványait, majd ismét buszra ülve a soproni hegység legkedveltebb kirándulóhelyét, a Károly – kilátót kerestük fel, ahonnan csodálatos panoráma nyílik Sopronra és környékére valamint a Fertő tóra.

Este értünk a szálláshelyre, ahol a közös vacsora után rövid beszélgetés, majd „pizsamaosztás” következett.

Szombat reggel Bécs felé vettük az irányt, hogy megnézzük Európa egyik legszebb fővárosát. Busszal jártuk be a város legszebb sugárútját, a  Ringstrassét, mely a világörökség része, s ahol patináns épületek sorakoznak, köztük az Operaház vagy a Parlament épülete. Majd mintegy két órás szabadprogram keretében gyalogosan ismerkedtünk a csodálatos várossal.

Az igazi csoda ezután következett, amikor meglátogattuk Bécs legismertebb látványosságát, a közeli Schönbrunn-i kastélyt, az Osztrák – Magyar Monarchia volt kastélyát. A gyönyörű barokk stílusú palota s a több hektáros csodálatos kertje lenyűgözött bennünket.

A vasárnap se maradt látványosság nélkül. Miután egy hajókiránduláson vettünk részt a csodálatos Fertő tavon, mely szintén a világörökség része, mintegy „megkoronázva” a három napos programot megnéztük a fertői Esterházy kastélyt, ahol – mint idegenvezetőnktől megtudtuk Mária Terézia császárnő is sokat vendégeskedett és itt élt, alkotott a nagyszerű zeneszerző Joseph Haydn is.

Koradélután vettünk búcsút idegenvezetőnktől, akit a három nap alatt mindenki megkedvelt és csodálatos élményekkel gazdagodva indultunk hazafelé, s bizonyítékául annak, hogy mindenki jól érezte magát a buszon már a jövő évi kirándulást „tervezgettük”.

                Istené egyedül a dicsőség!!!

  
                   Horváth Sándor presbiter

                                                                                                                        

Egy vidám „időutazó-hét” Margittán

              „Jövő héten már nem kell jönni?” „Jó lenne, ha még tartana!” „Nagy kár, hogy már vége van!” „Én még jönnék a jövő héten is!” „De lesz jövőre is?”- ilyen s ehhez hasonló szavakkal búcsúztak Margittán a gyermekek a vakációs bibliahét zárónapján.

             És valóban egy nagyon jól sikerült, vidám, sok élményt tartogató hetet tudhatunk a hátunk mögött.

              Sokat tanultunk, játszottunk, ügyesen kézimunkáztunk, jókedvűen énekeltünk, a Nőszövetség szorgos kezű tagjainak jóvoltából pedig finom süteményeket fogyasztottunk.

              A bibliaheti történetek hamar elnyerték a gyermekek tetszését, szívesen sajátították el őket, illetve a hozzájuk rendelt aranymondásokat és énekeket. Illesse ezért dicséret az idei Vakációs Bibliahét programjának összeállítóit, akik Isten segítségével és az ő dicsőségére- tapasztalatunk szerint- nagyszerű munkát végeztek.

              Boldogan léptünk Jónással együtt az engedelmesség útjára, haladtunk Zákeussal a becsületesség útján, a gonosz szolga történetéből pedig mindnyájan megtanultuk, hogy míg nem tudunk egymásnak megbocsátani, addig semmiképp sem léphetünk az Életre vezető útra.

             A negyedik napon Magdalai Mária örömében osztozva mi is vittük az örömhírt: Jézus él!

            Boldogan ismertük fel, hogy Ő az Út, az Igazság és az Élet, aki kézen fog bennünket, és elvezet a Mennyek Országába.

            E drága felismerés örömével váltunk el egymástól és tettünk ígéretet a jövő évi bibliahéten való áldott találkozásra!

Bordás Mária

Köszönet a támogatásért a Margittai Polgármesteri Hivatalnak!

Szilvásváradon jártunk

 A margittai Lórántffy Margit Nőszövetség közös elhatározással ebben az esztendőben az Egertől 30 kilóméterre fekvő Szilvásváradra szervezte nyári egy napos kirándulását. Már a hajnali induláskor az időjárást illetően egy napfényes időnek néztünk elébe. Jókedv, derű és világot látni óhajtó érzésektől körülölelten indult útnak csapatunk.

Az út jó részének megtétele után egy kis pihenőt beiktatva – a testi táplálékok elfogyasztása előtt – elhangzott Istenünk megtartó igéjének napi üzenete a 62. Zsoltárból: „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak Ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.”

Isten kegyelme által útunk céljához érkeztünk. Először a bélapátfalvi apátság templomába tettünk látogatást, ahol élettel és lélekkel teljes volt átélni azokat a pillanatokat amelyekben egy katholikus templomban református felekezetű csoport „Az Úr csodásan működik” kezdetű éneket énekelte, ezt pedig tetőzte a Székely Himnusz és Nemzeti Imánk eléneklése, melyek a templom gondnokának szeméből is előcsalták a magyar összetartozás érzésének könnyeit.

Minden mi ezután következett az Isten teremtett világának a csodája és annak megszemlélése: a gyönyörű táj, lovasmúzeum, kikocsikázás a lipicai méneshez, a Szalajka völgyet az erdei kisvasúttal jártuk be. A közel 5 km hosszú vasútvonal megállóitól könnyen megközelíthetőek a látnivalók. Útazás közben pedig festői látványban volt részünk. A park Szilvásvárad és a Bükk hegység ősi múltját mutatja be. Sziklaforrás, pisztrángos tavak, Szabadtéri Erdei Múzeum, Fátyol – vízesés mind érdekes és ugyanakkor gyönyörűséges látnivalót nyújt a turista számára.

Estére betelve a nap élményeivel és kellemesen elfáradva visszaindultunk otthonainkba.

Áldott az Isten hogy megengedte ismételten, hogy együtt lehessünk, hogy egészségben  hazatérve egy szép nap eseményeivel emlékeinkben gazdagodhattunk.

                                               Kovács Gyula lp.

"Én és az én házam az Úrnak szolgálunk…" - Érmelléki kórustalálkozó

Máté János énekét zengte kánonba 250 száj és szív a székelyhídi református templomban Szentháromság vasárnapján az immáron XXII. alkalommal megrendezett érmelléki felnőtt kórustalálkozón. A kórustalálkozó idén is istentisztelettel kezdődött, ahol Illyés Tamás érszőllősi lelkipásztor világította meg a jelenlévők számára a Kolossébeliekhez írott levél 3. részének 16. versében lévő igei üzenetet.

Mi van a szívedben? Hangzott a kérdés a lelkipásztor ajkáról. Mindenki feltehette és megválaszolhatta magának a kérdést, hogy az elkövetkező zenei szolgálat alatt milyen szívvel fog énekelni Istennek. Éppen olyan összhangban lesz e a szív és a száj, amilyen összhangban megszólalnak a dallamok az elénekelt darabban. Figyelmeztet az Ige, hogy tudjunk szívből hálaadással énekelni Istennek minden körülmények között. A tartalmas igei szolgálatot, az ismét házigazda Rákosi Jenő esperes úr köszöntése követte. A találkozót megtisztelte jelenlétével Orosz Otília Valéria egyházkerületi zenei előadó, aki szakértő füllel hallgatta végig a szolgálatokat, hogy néhány szakmai jótanáccsal láthassa el őket további épülésük érdekében. Jelen volt Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ parlamenti képviselője is, aki szintén köszöntötte, és egy kedves történettel buzdította és bátorította a kórusokat az előttük álló szolgálatra. A köszöntések után a szolgálati sorrend eldöntése következett, amely szokásos módon sorshúzás alapján történt a 11 résztvevő kórus között.

Elsőként az érkörtvélyesi kórus szolgálatát hallhattuk Szűcs Levente kántor vezetésével, akik rendszeres résztvevői kórustalálkozóinknak. Az idei évben azonban megújult felállásban és újult lendülettel vettek részt, hiszen ökumenikus énekkarként dicsérték az Urat. Az érkeserűi kórus egyedi felállásban a többi kórustól eltérően egynemű kórusként szerepelt Nyéki Enikő kántornő vezetésével. Évről évre bizonyították, hogy kisebb létszámmal és kevesebb szólammal is lehet tisztán és szépen énekelni, amely idén is megmutatkozott a szolgálatukon. Az érkeserűiek szolgálatát a nagyon jól összekovácsolt érszőllősi kórus szolgálata követte Péter Ella kántornő és Dolhai Benjámin vezetésével. Idén is a tőlük megszokott módon mutatták be, hogy milyen a szívből jövő örömteli éneklés boldog mosollyal arcukon.

A házigazda Székelyhíd 40 tagot számláló kórusa igazi dalárda hangulatot teremtett Bozsoki Sára kántornő vezetésével illetve Bozsoki Sándor nyugalmazott lelkipásztor vezetésével. A kórus összetett művekkel szolgált, amely nagyon szép zenei hangzást idézett elő. Az érsemjéni kórus mind létszámban mind pedig színvonalban növekedett a tavalyi évhez képest Csáki Károly kántor vezetésével, akik töretlen lendülettel és lelkesedéssel készültek megragadva minden lehetőséget, hogy dicsérjék mennyei Urunkat. A berettyószéplaki kórust Bede Erzsébet kántornő vezette. A kórus szépen kidolgozott, értékes művekkel érkezett, melyek varázsa igazi meghitt hangulatot teremtett. A Lőcsei László kántor által vezetett margittai kórus az idén is színvonalas énekekkel és komoly felkészüléssel vett részt a kórustalálkozón. Mindemellett igényes zenei darabokkal örvendeztették meg a hallgatóságot, betekintést mutatva a szép polifonikus éneklésbe is.

A szalacsi kórus özv. Botos Magda kántornő vezetésével mind létszámban, mind éneklésben gyarapodott, amely jó reménység arra nézve, hogy énekkaruk tovább fejlődik és énekes szolgálataikkal egyre többet és többen dicsérik az Urat. A gálospetriek kórusát Sass Gáspár kántor vezette, akik szintén rendszeres résztvevői a találkozóknak és az áldozatos munka meghozza gyümölcsét, hiszen egyre szebben énekelnek évről évre fejlődést mutatva. Töretlen hittel és lendülettel szolgálnak alkalomról alkalomra. Az albisi kórust Herman Csaba kántor vezényelte. Annak ellenére, hogy az albisi a kisebb létszámú kórusok egyike, többszólamú vegyeskarként szolgálnak rendszeresen a kórustalálkozókon és a saját gyülekezetükben igyekeznek évről évre legjobb tudásuk szerint értékes zenei darabokkal dicsérni az Urat.

Végül, de nem utolsó sorban a jankafalvi gyülekezet énekkarának szolgálatára került sor Kovács Kállai Anita kántornő vezetésével. Újult erővel és lendülettel készültek erre a találkozóra, hiszen több évi kihagyás után újra alakultak és készek az Istent magasztaló szolgálatokra. A kórusok szolgálatát a tavalyi évhez hasonlóan a kórusvezető közös éneklése követte (100 Zsoltár, Tarnóczy László feldolgozása).

Ezt követően a kórusokat Orosz Otília Valéria értékelte szakmai szempontból, kiemelve a pozitívumokat és buzdítva az énekkarokat a további zenei szolgálatokra. Felhívta a figyelmet református értékeink és énekeink megőrzésére, így például kiemelve a zsoltárok fontosságát. Ezen értékeinket ápolnunk kell és továbbadnunk a következő nemzedéknek. A kórustalálkozó keretén belül elismerő oklevélben részesültek azok a kántorok, akik hosszú időn keresztül áldozatos és hűséges kántori szolgálatot töltöttek be, mely az Anyaszentegyház közösségében elismerést és tiszteletet szerzett.

„Az Egyházkerületi Zenei Bizottság elismerő oklevélben részesítette: Gábor István (Éradony), Stiák László (Érbogyoszló), Nagy Gyula (Érkeserű), id. Lőcsei László (Margitta), Tóth János (Értarcsa) atyánkfiait.

Emlékképpen Rákosi Jenő érmelléki esperes emléklapot adott át a szolgáló kórusvezetőknek is és egy csokor virággal köszönte meg munkáikat, Isten áldását kívánva további szolgálataikra.

A találkozót szeretetvendégség zárta a gyülekezeti teremben. Köszönet és hála érte, hogy ismét vállalták a találkozó megszervezését és áldozatos munkával támogatták. Isten gazdag áldása kísérje életüket.

Herman Csaba
Egyházmegyei zenei előadó

Forrás: ermellek.blogspot.ro