Margittától Bécsig

Margittától   Bécsig

“Vizsgálj meg Uram és próbálj meg, kutasd át szívemet – lelkemet!

  Mert hűséged szemem előtt van, igazságod szerint járok – kelek…

  Lábam biztos talajon áll, áldom az Urat a gyülekezetben.”

Gyülekezetünk lelkipásztora a 26. Zsoltár igeverseinek felolvasásával kívánva áldott együttlétet indultunk útnak Isten kegyelméből. Már – már hagyomány, hogy a margittai református egyház nyári kirándulást szervez a hívei számára.

Így történt ez az idén is, amikoris július havának utolsó napjaiban egy kellemes hétvégét töltöttünk együtt.

Péntek hajnalban indult útnak az ötven fős „vegyes csapat”, fiatalok, idősebbek, presbiterek és nőszövetségi tagok, kikapcsolódni vágyó hívek töltötték meg a buszt, dacolva az előttünk álló mintegy 1300 km-rel s a kánikulai hőséggel.

Koradélután érkeztünk a „hűség – városába”, Sopronba, ahol a jó szervezésnek köszönhetően (e feladatot évek óta Kovács Beáta nagytiszteletű asszony végzi önzetlenül) már várt bennünket a lelkes és kedves idegenvezetőnk (mint később kiderült egy nagytudású hölggyel hozott össze bennünket a sors, meg a szervezés, - aki 2010-ben „Az év idegenvezetője” címet kapta).

Először kisvonattal jártuk körbe a várost, mely Magyarország egyik legvonzóbb turisztikai célpontja hangulatos utcáival, történelmi műemlékeivel. Megcsodáltuk a belvárost, melynek szépen ívelt szűk utcái, barokkdíszes erkélyes házai, árkádos udvarai őrzik a múltat.

Később gyalogosan is sétáltunk egyet, hogy közelebbről is szemügyre vegyük a Főtéren álló Kecske templomot, Sopron jelképét - az 58 méter magas Tűztornyot-, a régi várfalak maradványait, majd ismét buszra ülve a soproni hegység legkedveltebb kirándulóhelyét, a Károly – kilátót kerestük fel, ahonnan csodálatos panoráma nyílik Sopronra és környékére valamint a Fertő tóra.

Este értünk a szálláshelyre, ahol a közös vacsora után rövid beszélgetés, majd „pizsamaosztás” következett.

Szombat reggel Bécs felé vettük az irányt, hogy megnézzük Európa egyik legszebb fővárosát. Busszal jártuk be a város legszebb sugárútját, a  Ringstrassét, mely a világörökség része, s ahol patináns épületek sorakoznak, köztük az Operaház vagy a Parlament épülete. Majd mintegy két órás szabadprogram keretében gyalogosan ismerkedtünk a csodálatos várossal.

Az igazi csoda ezután következett, amikor meglátogattuk Bécs legismertebb látványosságát, a közeli Schönbrunn-i kastélyt, az Osztrák – Magyar Monarchia volt kastélyát. A gyönyörű barokk stílusú palota s a több hektáros csodálatos kertje lenyűgözött bennünket.

A vasárnap se maradt látványosság nélkül. Miután egy hajókiránduláson vettünk részt a csodálatos Fertő tavon, mely szintén a világörökség része, mintegy „megkoronázva” a három napos programot megnéztük a fertői Esterházy kastélyt, ahol – mint idegenvezetőnktől megtudtuk Mária Terézia császárnő is sokat vendégeskedett és itt élt, alkotott a nagyszerű zeneszerző Joseph Haydn is.

Koradélután vettünk búcsút idegenvezetőnktől, akit a három nap alatt mindenki megkedvelt és csodálatos élményekkel gazdagodva indultunk hazafelé, s bizonyítékául annak, hogy mindenki jól érezte magát a buszon már a jövő évi kirándulást „tervezgettük”.

                Istené egyedül a dicsőség!!!

  
                   Horváth Sándor presbiter

                                                                                                                        

Egy vidám „időutazó-hét” Margittán

              „Jövő héten már nem kell jönni?” „Jó lenne, ha még tartana!” „Nagy kár, hogy már vége van!” „Én még jönnék a jövő héten is!” „De lesz jövőre is?”- ilyen s ehhez hasonló szavakkal búcsúztak Margittán a gyermekek a vakációs bibliahét zárónapján.

             És valóban egy nagyon jól sikerült, vidám, sok élményt tartogató hetet tudhatunk a hátunk mögött.

              Sokat tanultunk, játszottunk, ügyesen kézimunkáztunk, jókedvűen énekeltünk, a Nőszövetség szorgos kezű tagjainak jóvoltából pedig finom süteményeket fogyasztottunk.

              A bibliaheti történetek hamar elnyerték a gyermekek tetszését, szívesen sajátították el őket, illetve a hozzájuk rendelt aranymondásokat és énekeket. Illesse ezért dicséret az idei Vakációs Bibliahét programjának összeállítóit, akik Isten segítségével és az ő dicsőségére- tapasztalatunk szerint- nagyszerű munkát végeztek.

              Boldogan léptünk Jónással együtt az engedelmesség útjára, haladtunk Zákeussal a becsületesség útján, a gonosz szolga történetéből pedig mindnyájan megtanultuk, hogy míg nem tudunk egymásnak megbocsátani, addig semmiképp sem léphetünk az Életre vezető útra.

             A negyedik napon Magdalai Mária örömében osztozva mi is vittük az örömhírt: Jézus él!

            Boldogan ismertük fel, hogy Ő az Út, az Igazság és az Élet, aki kézen fog bennünket, és elvezet a Mennyek Országába.

            E drága felismerés örömével váltunk el egymástól és tettünk ígéretet a jövő évi bibliahéten való áldott találkozásra!

Bordás Mária

Köszönet a támogatásért a Margittai Polgármesteri Hivatalnak!

Szilvásváradon jártunk

 A margittai Lórántffy Margit Nőszövetség közös elhatározással ebben az esztendőben az Egertől 30 kilóméterre fekvő Szilvásváradra szervezte nyári egy napos kirándulását. Már a hajnali induláskor az időjárást illetően egy napfényes időnek néztünk elébe. Jókedv, derű és világot látni óhajtó érzésektől körülölelten indult útnak csapatunk.

Az út jó részének megtétele után egy kis pihenőt beiktatva – a testi táplálékok elfogyasztása előtt – elhangzott Istenünk megtartó igéjének napi üzenete a 62. Zsoltárból: „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak Ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.”

Isten kegyelme által útunk céljához érkeztünk. Először a bélapátfalvi apátság templomába tettünk látogatást, ahol élettel és lélekkel teljes volt átélni azokat a pillanatokat amelyekben egy katholikus templomban református felekezetű csoport „Az Úr csodásan működik” kezdetű éneket énekelte, ezt pedig tetőzte a Székely Himnusz és Nemzeti Imánk eléneklése, melyek a templom gondnokának szeméből is előcsalták a magyar összetartozás érzésének könnyeit.

Minden mi ezután következett az Isten teremtett világának a csodája és annak megszemlélése: a gyönyörű táj, lovasmúzeum, kikocsikázás a lipicai méneshez, a Szalajka völgyet az erdei kisvasúttal jártuk be. A közel 5 km hosszú vasútvonal megállóitól könnyen megközelíthetőek a látnivalók. Útazás közben pedig festői látványban volt részünk. A park Szilvásvárad és a Bükk hegység ősi múltját mutatja be. Sziklaforrás, pisztrángos tavak, Szabadtéri Erdei Múzeum, Fátyol – vízesés mind érdekes és ugyanakkor gyönyörűséges látnivalót nyújt a turista számára.

Estére betelve a nap élményeivel és kellemesen elfáradva visszaindultunk otthonainkba.

Áldott az Isten hogy megengedte ismételten, hogy együtt lehessünk, hogy egészségben  hazatérve egy szép nap eseményeivel emlékeinkben gazdagodhattunk.

                                               Kovács Gyula lp.

"Én és az én házam az Úrnak szolgálunk…" - Érmelléki kórustalálkozó

Máté János énekét zengte kánonba 250 száj és szív a székelyhídi református templomban Szentháromság vasárnapján az immáron XXII. alkalommal megrendezett érmelléki felnőtt kórustalálkozón. A kórustalálkozó idén is istentisztelettel kezdődött, ahol Illyés Tamás érszőllősi lelkipásztor világította meg a jelenlévők számára a Kolossébeliekhez írott levél 3. részének 16. versében lévő igei üzenetet.

Mi van a szívedben? Hangzott a kérdés a lelkipásztor ajkáról. Mindenki feltehette és megválaszolhatta magának a kérdést, hogy az elkövetkező zenei szolgálat alatt milyen szívvel fog énekelni Istennek. Éppen olyan összhangban lesz e a szív és a száj, amilyen összhangban megszólalnak a dallamok az elénekelt darabban. Figyelmeztet az Ige, hogy tudjunk szívből hálaadással énekelni Istennek minden körülmények között. A tartalmas igei szolgálatot, az ismét házigazda Rákosi Jenő esperes úr köszöntése követte. A találkozót megtisztelte jelenlétével Orosz Otília Valéria egyházkerületi zenei előadó, aki szakértő füllel hallgatta végig a szolgálatokat, hogy néhány szakmai jótanáccsal láthassa el őket további épülésük érdekében. Jelen volt Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ parlamenti képviselője is, aki szintén köszöntötte, és egy kedves történettel buzdította és bátorította a kórusokat az előttük álló szolgálatra. A köszöntések után a szolgálati sorrend eldöntése következett, amely szokásos módon sorshúzás alapján történt a 11 résztvevő kórus között.

Elsőként az érkörtvélyesi kórus szolgálatát hallhattuk Szűcs Levente kántor vezetésével, akik rendszeres résztvevői kórustalálkozóinknak. Az idei évben azonban megújult felállásban és újult lendülettel vettek részt, hiszen ökumenikus énekkarként dicsérték az Urat. Az érkeserűi kórus egyedi felállásban a többi kórustól eltérően egynemű kórusként szerepelt Nyéki Enikő kántornő vezetésével. Évről évre bizonyították, hogy kisebb létszámmal és kevesebb szólammal is lehet tisztán és szépen énekelni, amely idén is megmutatkozott a szolgálatukon. Az érkeserűiek szolgálatát a nagyon jól összekovácsolt érszőllősi kórus szolgálata követte Péter Ella kántornő és Dolhai Benjámin vezetésével. Idén is a tőlük megszokott módon mutatták be, hogy milyen a szívből jövő örömteli éneklés boldog mosollyal arcukon.

A házigazda Székelyhíd 40 tagot számláló kórusa igazi dalárda hangulatot teremtett Bozsoki Sára kántornő vezetésével illetve Bozsoki Sándor nyugalmazott lelkipásztor vezetésével. A kórus összetett művekkel szolgált, amely nagyon szép zenei hangzást idézett elő. Az érsemjéni kórus mind létszámban mind pedig színvonalban növekedett a tavalyi évhez képest Csáki Károly kántor vezetésével, akik töretlen lendülettel és lelkesedéssel készültek megragadva minden lehetőséget, hogy dicsérjék mennyei Urunkat. A berettyószéplaki kórust Bede Erzsébet kántornő vezette. A kórus szépen kidolgozott, értékes művekkel érkezett, melyek varázsa igazi meghitt hangulatot teremtett. A Lőcsei László kántor által vezetett margittai kórus az idén is színvonalas énekekkel és komoly felkészüléssel vett részt a kórustalálkozón. Mindemellett igényes zenei darabokkal örvendeztették meg a hallgatóságot, betekintést mutatva a szép polifonikus éneklésbe is.

A szalacsi kórus özv. Botos Magda kántornő vezetésével mind létszámban, mind éneklésben gyarapodott, amely jó reménység arra nézve, hogy énekkaruk tovább fejlődik és énekes szolgálataikkal egyre többet és többen dicsérik az Urat. A gálospetriek kórusát Sass Gáspár kántor vezette, akik szintén rendszeres résztvevői a találkozóknak és az áldozatos munka meghozza gyümölcsét, hiszen egyre szebben énekelnek évről évre fejlődést mutatva. Töretlen hittel és lendülettel szolgálnak alkalomról alkalomra. Az albisi kórust Herman Csaba kántor vezényelte. Annak ellenére, hogy az albisi a kisebb létszámú kórusok egyike, többszólamú vegyeskarként szolgálnak rendszeresen a kórustalálkozókon és a saját gyülekezetükben igyekeznek évről évre legjobb tudásuk szerint értékes zenei darabokkal dicsérni az Urat.

Végül, de nem utolsó sorban a jankafalvi gyülekezet énekkarának szolgálatára került sor Kovács Kállai Anita kántornő vezetésével. Újult erővel és lendülettel készültek erre a találkozóra, hiszen több évi kihagyás után újra alakultak és készek az Istent magasztaló szolgálatokra. A kórusok szolgálatát a tavalyi évhez hasonlóan a kórusvezető közös éneklése követte (100 Zsoltár, Tarnóczy László feldolgozása).

Ezt követően a kórusokat Orosz Otília Valéria értékelte szakmai szempontból, kiemelve a pozitívumokat és buzdítva az énekkarokat a további zenei szolgálatokra. Felhívta a figyelmet református értékeink és énekeink megőrzésére, így például kiemelve a zsoltárok fontosságát. Ezen értékeinket ápolnunk kell és továbbadnunk a következő nemzedéknek. A kórustalálkozó keretén belül elismerő oklevélben részesültek azok a kántorok, akik hosszú időn keresztül áldozatos és hűséges kántori szolgálatot töltöttek be, mely az Anyaszentegyház közösségében elismerést és tiszteletet szerzett.

„Az Egyházkerületi Zenei Bizottság elismerő oklevélben részesítette: Gábor István (Éradony), Stiák László (Érbogyoszló), Nagy Gyula (Érkeserű), id. Lőcsei László (Margitta), Tóth János (Értarcsa) atyánkfiait.

Emlékképpen Rákosi Jenő érmelléki esperes emléklapot adott át a szolgáló kórusvezetőknek is és egy csokor virággal köszönte meg munkáikat, Isten áldását kívánva további szolgálataikra.

A találkozót szeretetvendégség zárta a gyülekezeti teremben. Köszönet és hála érte, hogy ismét vállalták a találkozó megszervezését és áldozatos munkával támogatták. Isten gazdag áldása kísérje életüket.

Herman Csaba
Egyházmegyei zenei előadó

Forrás: ermellek.blogspot.ro

Adj, király, katonát! - vetélkedő Margittán és Székelyhídon

Az Adj, király, katonát! - vetélkedő elsődleges célja, hogy az erdélyi magyarság körében felhívja a figyelmet a nagycsaládok értékeire. Sajnos nagyon időszerű erősíteni napjainkban a családszemléletet, hiszen egyre inkább apad közösségünk. Ezért is döntöttek úgy 2007-ben a Magyar Ifjúsági Tanács tagjai, hogy elindítanak egy versenyt, amelyre azokat a 10-15 éveseket várják, akiknek életszemlélete még alakítható, és akikkel nagyszerűen lehet felelősen és nevelően játszani.

Idén közel 3500 gyermek vesz részt Erdély-szerte a vetélkedőn, mintegy nyolcvanegy helyszínen. Margittán február 25-én került sor az említett verseny helyi fordulójára, a Horváth János Elméleti Líceum étkezdéjében. Az idén már harmadik alkalommal csatlakoztunk e nagyszerű kezdeményezéshez. A vetélkedő Nagy Gabriellának, iskolánk igazgatónőjének a köszöntő szavaival kezdődött. A Magyar Ifjúsági Tanács köszöntőlevelének felolvasása után következett a különböző korosztályokból álló csoportok, ú.n. „családok” kialakítása. A háromtagú családokban a versenyzők egymás „testvéreivé” váltak és közösen küzdöttek a továbbiakban. A versengés izgalmai közepette a gyermekek megtapasztalhatták, hogy milyen jó dolog, ha vannak testvéreink, akik segítenek a szorult helyzetekben és mennyivel könnyebb legyőzni velük az akadályokat, mint egyedül. A játékos feladatok sikeres megoldásához szükség volt a résztvevők fantáziájára, kreativitására, ügyességére. A verseny lebonyolításában besegítettek a Horváth János Elméleti Líceum Diáktanácsának tagjai is.

A verseny győztesei az Aranyharcosok nevet viselő család lett, melynek tagjai: Bordás Máté, Bodor Bence és Darabont Réka tanulók voltak. Ők képviselték településünket március 9-én, a Székelyhídon megrendezésre került Partiumi elődöntőn, melyre még Börvelyről, Élesdről, Érmihályfalváról, Kaplonyból, Koltóról, Magyargoroszlóról, Máramarosszigetről, Nagybányáról, Nagyszalontáról, Nagyváradról, Simonyifalváról, Székelyhídról és Szilágypanitból érkeztek csapatok. A verseny szabályzata alapján egyéni tudás alapján 11 versenyző juthatott tovább az április 19-20-án, Kolozsváron megtartott döntőre valamint a csapatok (családok) versenyéből az első helyen végzett család. Érmelléket két gyermek is képviselte a döntőn, Darabont Réka és Bordás Máté margittai tanulók személyében. A jó hangulatú vetélkedőn minden továbbjutó elnyert egy nyári táborozási lehetőséget a Székelyföldön megtartandó Hun-táborba.

A szervezők és szponzoraik jóvoltából a többiek sem távoztak üres kézzel. Játékosok és nézők is egy játékos, jó hangulatú, nevelő értékű vetélkedő emlékével távozhattak.

Bordás Mária,
szervező

Forrás: ermellek.blogspot.ro

Pünkösdi FÉNYSUGÁR

Fénysugár

A Margittai Református Egyházközség pünkösdi kiadványa

Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mind-
egyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel..
ApCsel 2,1-4a

Sajnos a pünkösd nagyon háttérbe szorult a karácsony és a húsvét mellett és mögött. Pedig nélküle (ApCsel 2. Fej.) nincs semmiféle ünnep, sem keresztyén élet. Mindenek kulcsa Szentléleknél, az Atyának (Jn 14,16.26) és a Fiúnak (Jn 15,26) a Lelkénél van, aki az első tanítványokra pünkösd napján töltetett ki, mint aki öröktől fogva volt és munkálkodott, s aki a kitöltetés óta is naponta eltölti-betölti szívünket. Szentlélek nem egyéb, mint maga a testben eltávozott Krisztus miközöttünk és mibennünk az ő állandó jelenlétével.
Nem vagyunk hátrányosabb helyzetben, mint az apostolok (Jn 14,18), mivel Szentlelke mint élő személy által láthatatlanul éppoly bizonyosan a miénk a mennyei Atya és az egyszülött megváltó Krisztus, amilyen bizonyosan őt látták és hallották testileg az első tanítványok (Mt 28,20). Krisztus jelenléte a mindenkori mában annyi, mint a személyesen beszélő, tanító vezető-vigasztló Szentlélek mibennünk. Szentlélek tesz bizonyossá nemcsak a karácsony csodájáról, hanem a feltámadás és a mennybemenetel misztériumáról és a hitnek minden dolgáról.
Szentlélek valóban az élő kulcs, aki hitünknek valamennyi titkába és csodájába, az élet és halál mélységeibe és magasságaiba elvezet. Ezért hangzik szünet nélkül a könyörgés: “Jövel Szentlélek Úristen, töltsd bé szíveinket éppen”, vagy amint a régiekkel együtt imádkozzuk”Veni creator Spiritus”= “Jöjj teremtő Szentlélek.”
Tőkés István: Hétköznapok, ünnepnapok

A fiúságunk titka

Akiket pedig az Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk „Abbá, Atya!” Róm 8,14-15

Istennek kegyelmes szava szól hozzánk ennek az évnek a pünkösdjén is. Azon az ünnepen hangzik az ő bátorító üzenete, amely nemcsak a Szentlélek kitöltetésének az ünnepe, hanem Anyaszentegyházunk születésnapja is. Az első pünkösdkor, amikor háromezer tanítványra töltetett ki Istennek Lelke, megszületett az egyház, amely azóta is fennáll, gyarapodik a fiak sokaságával.

Pál apostolnak a szavai az igazi egyháztagságra mutatnak rá. Kik is lehetnek Isten egyházának a tagjai. Azok, akik Lelke által fiakká lettek. Azok tartoznak a kiválasztottak közösségéhez, akik életüket az Isten Lelke vezetése alatt élik, azok akiket már nem kötöznek a törvények, hanem a fiúságnak lelkét kapták.

Isten lelke nem azért adatott nekünk, hogy gyötörjön bennünket, hanem inkább azért, hogy minden háborgás elcsendesítésével és lelkünk nyugodt állapotba helyezésével arra buzdítson bennünket, hogy Istent bátran és szabadon hívjuk segítségül. A kiáltást a bizalomnak a kifejezésére használja az apostol, mintha azt mondaná, hogy nem bizonytalankodva könyörgünk, hanem rettegés nélkül emeljük fel szavunkat az ég felé.

Az első pünkösdkor kitöltetett Istennek Szentlelke erre a világra, s az ő Lelke most is itt van, és vezet bennünket. Az Ő Lelke által szólíthatjuk őt mi magunk is Atyánknak. Pál apostol a hívők nevében kiáltja az Atya nevét. A megszólítás két különböző szóval való megismétlése hangsúlyoz valamit. Augustinus szerint ezáltal most már az egész világon annyira ismeretes Isten atyai könyörületessége, hogy különbség nélkül minden nyelven segítségül hívhatják.

Így szólíthatjuk meg mi is az Istent, aki nekünk örökkévaló Atyánk, és az Ő Lelke által mi is mindannyian az ő fiai vagyunk.

Adja a kegyelem Istene számunkra, hogy mi is beteljünk az ő Szentlelkével és bátran kiálthassunk hozzá, nem úgy mint idegenek, hanem mint az ő gyermekei. Ámen.

Botos Júlia, gyakornok lp.

Örökkévaló Istenünk! Bűnbánattal és hittel kiáltunk hozzád a Lélek ünnepének várakozásában. Csodáljuk teremtő jóságodat, végtelen hatalmadat és hálákat adunk azért,hogy üdvösségünket munkálod.
Fiadat a Krisztust elküldötted, kínra és halálra adtad bűneinkért, felvitted a mennybe és megdicsőítetted, hogy velünk jót tehessen és a megszerzett üdvösségben részesítsen
Cselekedd szerető Atyánk, hogy szálljon le reánk e pünkösd ünnepében Szentlelked az Ő drága ajándékaival , megszentelő, erősítő, vigasztaló és üdvözítő kegyelmével.
Taníts minket imádkozni és bátran énekelni : „Isten élő lelke jöjj, áldva szállj le ránk, / Égi lángod járja át szívem és a szám.” Ámen.

Kovács Gyula, lp

Túrmezei Erzsébet

AZ ENYÉM

Hogyha vesztes a harc, az enyém.
Ha nem megy a munka,
ha nincs eredmény,
ha hiába küzdök,
ha mégsincs remény:
munka és kudarc az enyém.

Ha sötét az út,
homályos, tekergő,
elfödi a célt
ősrengeteg erdő,
hogyha egyre lejt,
alább meg alább,
felfele akar,
s lejjebb jut a láb:
tudom, az az út az enyém.

Ha terhek terhelnek,
bilincsek kötöznek,
ha jártomban titkos
kötelék kötöz meg…
érzem a nyomását,
viselem az átkát,…
nem mások kötözték!
Ismerem szövőjét,
ismerem kovácsát!
Teher és bilincs az enyém.

De ha bajok múlnak,
sebek begyógyulnak,
terhek semmisülnek,
bilincsek lehullnak…
ha könnyű a lelkem:
boldog, szabad szárnnyal
mindig magasabbra
ha dalolva szárnyal:
szabadulás, ének az Övé.
Ha cél felé tart
az út egyre előre…
hogyha mindenre rajt’,
sebző gyöngyre, kőre,
már a cél fénye hull,
el nem takarja semmi…

megállni sem enged,
ernyedten pihenni:
bizony az az út az Övé.

Ha áldott a munka,
ha élet kíséri,
ha lelkem a lelkek
mélységét eléri,
szemek felragyognak,
bús, szomorú arcok…
ha diadalmasak,
dicsőek a harcok:
az áldott munka
s a diadalmas harc az Övé.

Az enyém gyáva, gyönge,
az Ő lelke hatalmas.
Az enyém vesztes, terhes,
az Övé diadalmas.
Az enyém bűnös, átkos,
az Övé szent és áldott.
Bizony az Isten lelke
győzi meg a világot!
Legyen az Övé minden,
soha semmi az enyém:
a munka, út és élet!
Legyek én üres edény
és áradjon belém
és töltsön be az Övé,
az erős, győztes Lélek!
________________________________
Ünnepi istentiszteleti alkalmak
Hétfő - Szombat:
Bűnbánati istentiszteletek
reggel: 8:30
este: 19 óra
Pünkösdvasárnap:
de. 10 óra- úrvacsoraosztással
du. 17 óra
Pünkösdhétfő:
de. 10 óra: szolgál a kórus
du. 17 óra
.