Érmelléki ifjúsági kórustalálkozó

2013. április 14- én délután fiatalok töltötték meg a margittai templomot. Ugyanis a XIX. ifjúsági kórustalálkozóra gyülekeztek, amelynek az idei évben a Margittai gyülekezet adott otthont.

A találkozót Jakó Sándor- Zsigmond egyházmegyei ifjúsági előadó igehirdetése nyitotta meg, aki a 108 zsoltár második verse alapján tolmácsolta felénk Isten üzenetét „Kész a szívem Istenem, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen”.Kifejtve azt, hogy mit jelent már fiatalon elkészíteni szíveinket az Úrnak való szolgálatra és dicséretre.

Az igehirdetés alapigéje az idei kórustalálkozó mottója lett tulajdonképpen, hiszen a fiatalok távozás előtt megkapott emléklapjain is ez állt mintegy figyelmeztetésképpen.



Az igehirdetésre válaszként hangzottak az 57. zsoltár (8-12. verse) szavai, amelyet Kovács Gyula Margittai lelkipásztor tolmácsolt a fiatalok és az egybegyűltek számára „Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek! Ébredj, lelkem, ébredj lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! Magasztallak, Uram a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt, mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön. ”

A köszöntést a kórusok zenei szolgálata követte. Az idei kórustalálkozón hat egyházközség kórusa képviseltette magát és örvendeztetett meg mindnyájunkat zenei szolgálattal: Albis, Érkeserű, Érkörtvélyes, Érsemjén, Margitta és Micske.

A kórusok három énekszámmal készültek erre a találkozóra, az előadott énekek széles skálán mozogtak, akárcsak a kórustagok életkora. A zsoltárokon kívül spirituálék, valamint más ifjúsági énekek is elhangzottak, amelyekhez legtöbb esetben zenei kíséret is társult, ezzel szép harmóniát teremtve.

Az éneklés az istentisztelet szerves alkotó része, amely a gyülekezet felajánlása, válasza, énekelt imádsága Istennek. Az éneklés lényünk mélyrétegeit is megszólítja és megszólaltatja közösségteremtő ereje nyílvánvaló. Isten nagyságos tetteiről, a megváltásról bizonyságot kell tenni. Ezt teszik az énekkarok is.

Az énekkar szerepe a gyülekezetben, az istentiszteleti szolgálatban kiemelkedően fontos, hiszen az énekkar puszta létével prédikál. Tagjai egyszerre vesznek levegőt együtt mozdulnak, akár válaszolgatnak egymással, közösséget élnek. Szolgálatukkal Istent dicsérik és az embernek szereznek örömet.

„Énekelni, ha szeretsz, nagyon boldog lehetsz, mert az ének égi jó” idézte Luther Márton szavait Herman Csaba, érmelléki egyházmegyei zenei előadó, aki megköszönte a kórusok szolgálatát, valamint a kórusvezetők egész évi áldozatos munkáját, jótanácsokkal látta el és biztatta őket a további zenei szolgálatra. Felhívva a figyelmet arra, hogy a református énekeink egyik alapköve a „zsoltárok éneklése” ezért fontos, hogy ne mellőzzük, hanem előszeretettel énekeljük és zengedezzük lelkesen.

Bízunk benne, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan az idei kórustalálkozó is építő jellegű volt és ifjaink megújult tapasztalatokkal gazdagodva térhettek haza saját gyülekezeteikbe. Reméljük, hogy az elkövetkezendőkben minél több gyülekezet ifjúsága részt vesz ezeken az áldott találkozókon, ahol együtt és egymástól tanulva épülhetünk egymás hite által.

Herman Csaba
érmelléki egyházzenei előadó

forrás: ermellek.blogspot.com

Húsvéti Fénysugár

Fénysugár

A Margittai Református Egyházközség húsvéti kiadványa

   

A keresztségben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta õt a halottak közül. Kol 2, 12

A húsvétról a következõket találjuk Bod Péternél: “Négy napon át illették a László király dekrétuma szerint. Nevezték pedig ily nevezettel hús-vételtõl, mivel a böjt után, akkor kezdetlenek elsõbben hússal élni.” “Nagyobb örömben egy ünnepet sem töltöttek a régi keresztyének, mint a húsvétot, amelyen nemcsak prédikállották a Krisztus feltámadását, hanem egyik a másikat köszöntötték ilyenképpen: Feltámadott az Úr, s a másik felelte: Bizonyára feltámadott  és megjelent Simonnak.” (1Kor 15,5) Ezen a napon a katekumenusokat megkeresztelték, “s az Úr vacsorájával elmúlhatatlanul éltenek.” Továbbá “ezen a napon körmentet járnak”, mert Krisztus feltámadván, az angyal ezt mondotta az asszonyoknak: “Menjetek gyorsan és mondjátok meg, hogy … elõttetek mégyen” (Mt 28,7)

“Még vagyon az a szokás, hogy húsvétban valami ceremóniával bárányt szentelnek (Mk 14,12), s minden egyéb étel elõtt… azt megeszik annak emlékezetére, hogy Krisztus, az Istennek báránya megáldoztatott.” Ide tartozik a húsvéti kalács is, melynek az az alapja, hogy feltámadása után Jézus megjelent a tanítványoknak, s megáldva a kenyeret, velük együtt evett (Lk 24,41).

Hasonló szokás, hogy “sok festett tojásokat készítenek… Némelyek úgy adták elõ, mintha a föld újjászületésének és termésének volnak a szimbóluma, kiábrázolója… Helyes okát azonban egyebet nem találjuk, hanem megkezdõdve a böjt a keresztyének között, semmi zsírost, vajast vagy tojást is enni nem szabad volt… Amely tojásokat azért a hosszú böjtön egybegyûjtöttek, azokat osztán húsvétban nagy örömmel ették, osztották jóakaróiknak, s hogy kedvesebb legyen az ajándék, meg is festették.”

Tõkés István: Hétköznapok, ünnepnapok.

        Feltámadott! Feltámadunk!

„ Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.” Ján.6,39

Luther Mártonról jegyezték föl, hogy ha csüggedt és levert volt, fölírt egy szót krétával az íróasztalára, ajtajára és a szekrényére: Vivit! (Õ él!), hogy bárhova tekintsen, minden, az élettelen tárgyak is hirdessék neki: nem halott Krisztusunk van, hanem élõ Urunk, Aki ki tud emelni a csüggedésbõl, Akiben reménykedhetünk, Aki segíthet.

Az egész isteni kijelentés, Jézus váltságmunkája, a keresztyénség lényege egyetlen szóban foglalható össze: „Feltámadott!” Ezt hirdeti húsvétkor az ige, az ének, ez lelkesíti imádságainkat, ezt zengik a harangok. Angyalok hirdették elõször, remegõ asszonyok vitték tovább, ocsúdó tanítványok ujjongtak fel rá, s valóságos riadóvá erõsödve töltötte be késõbb a világot - Krisztus feltámadott!

Ha nem lett volna igaz a feltámadás, vajon egy halott Krisztusért, halott eszméért készek lettek volna életüket is feláldozni a tanítványok, a vértanúk ezrei?

Jézus él! Találkoztak vele. A harmadik évezredben élõ és rohanó ember hajlamos erre a tényre azt mondani: Az akkor volt! De ma?

Drága testvérem! Mikor egy fohászra, egy - egy dicséret vagy zsoltáréneklésre megnyílik szíved, ajkad, mikor belül megszólal egy hang mely könyörületre, áldozatra indít fel, jegyezzük meg- a feltámadott, az élõ Krisztussal találkoztunk, láttuk a sebeit, Õ beszélt velünk. Õ elõre megmondta, hogy  fel fog támadni a halálból, de azt is amit igénk tanít :az az Isten akarata, „hogy abból amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.”

Ezt az élõ reménységet és hitet adja nekünk a mi Teremtõ és Újjáteremtõ Istenünk személyes és gyülekezeti életünkben 2013 húsvétján az Anyaszentegyház közösségében!

                                                                                 Kovács Gyula, lp.

Felvirradt áldott szép napunk, ma teljes szívvel vigadunk, énekeljünk Atyánk az egyik kedves énekünkben a te neved dicsõtésére. Köszönjük neked, hogy minden évben újra és újra megadod nekünk ezt a drága ünnepet. Köszönjük neked, hogy a te Fiadat érettünk küldted, és feláldoztad, de nem hagytad Õt a halottak között, hanem feltámasztottad a halálból.

Köszönjük, hogy ilyen jóságos és kegyelmes Atyánk vagy. Köszönetet mondunk azért is, mert bizonyítékként is adtad nekünk Krisztus feltámadását, hogy ezzel bennünket is biztosítasz afelõl, hogy mi sem maradunk a halálban, hanem veled együtt élni fogunk.

Köszönjük neked, hogy ilyen sokat mondó ünneppel ajándékoztál meg bennünket.

Kérünk téged, hogy ne tegyen bennünket ez az ígéret felelõtlenekké, hanem egész életünkben harcoljunk a mi gyarló természetünkkel, és törekedjünk arra, hogy neked tetszõ életet éljünk.

Kérünk te légy velünk ezen a feltámadás ünnepen, hogy mi is tudjuk bátran és hittel vallani, hogy Krisztus feltámadt a halálból, ezért mi is feltámadunk.

Te ajándékozz meg bennünket igazi ünneppel, hogy tudjunk úgy ünnepelni, hogy ne-csak a külsõségeken ragadjon meg a figyelmünk, hanem tudjunk túl tekinteni, és meglátni téged, aki minden jó forrása vagy. Így hallgasd meg imádságunkat, nem a mi érdemünkért, hanem a megfeszített és feltámadt Jézus Krisztus érdeméért. Ámen.

                                                                    Botos Júlia, gyakornok lp.

Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk a gyülekezet minden tagjának!

 HÚSVÉT HAJNALÁN

(Túrmezei Erzsébet)

Alig várták, hogy jöjjön a reggel,

s most bánatosan, illatos kenetekkel,

sírva sietnek a sír fele hárman,

epesztõ, emésztõ, roskasztó gyászban.

Ím ébred az élet és támad a nap már.

A madarak kara csak egy fénylõ sugarat vár

és csattog az ének, száll által a légen

fel, fel az ég felé ... Csak úgy, mint régen.

Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék?

Mikor a Mester elõttük ment még,

és ajkán az élet igéi fakadtak

a szomjazóknak, a fáradtaknak!

Volt-e valaha riasztóbb álom,

mint ez a három nap, ez a három:

mikor, aki folyvást csak életet mentett,

vad, gyilkos kezek fogják meg a Szentet,

viszik diadallal a fõpap elébe,

rágalmat, gúnyt vágnak a tiszta szemébe

és suhog a korbács és csattog az ostor,

hol, aki megvédje, a hõs, az apostol?

És az Atya hallgat? - Mély csend ül az égen

s most hajnallik újra: csak úgy ... úgy mint régen.

Hogy hurcolták! Mint egy gonosztevõt.

S még volt, aki gúnnyal nevette Õt,

amint a tövistõl a vére kicsordul,

s úgy kell felemelni az utcai porbul.

Köpdösve, gyalázva a fára szegezték,

de Õ ugyanaz volt, ott is szeretett még,

ott fenn a kereszten, anyát és poroszlót:

könnyet hullajtót és gyilkos sebet osztót.

Ó, jaj, a halálig, mindig szeretett!

Viszik az illatozó kenetet,

és sírva sietnek a sír fele hárman,

nagypénteki gyásszal, húsvéti sugárban.

Hogy látnák szemükben keserû könnyekkel,

milyen csodálatos ez a reggel.

A pálmafák két szegélyén az útnak

súgva-búgva valami titkot tudnak.

A virágok át harmatkönnyeken

már látják felragyogni fényesen

az élet napját, s azt hirdeti minden:

A sírban nincsen! A sírban nincsen!

Õk mégis mennek. Gyászolva, sírva.

Betekinteni egy üres sírba,

az angyal elõtt döbbenve megállni:

feltámadott, élõ Mesterre találni.

Húsvétkor ha nincs még húsvéti szíved,

a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed

könnyesen, aggódón, búsan, amint van,

s keresd a Krisztust, keresd a sírban!

Nem, úgysem fogod megtalálni ottan.

Eléd fog állani feltámadottan.

Ünnepi istentiszteleti alkalmak

Virágvasárnap:

               de. 10 óra,

   du. 16 óra

Hétfõ - Csütörtök, Szombat:

Nagyheti istentiszteletek

reggel: 8:30

este: 18 óra

Nagypéntek :

de. 10 óra

du. 18 óra

Húsvétvasárnap:

         de. 10 óra- úrvacsoraosztással

         du. 17 óra

Húsvéthétfõ:

de. 10 óra: szolgál a kórus és az ifjúság

du. 17 óra

Margittán a református templomban emlékeztek a ’48-as eseményekre

erdon.ro
Szőke Ferenc
2013.03.16

 A szokatlanul zord időjárás miatt, Margittán nem szabadtéren, hanem a református templomban tartották meg a megemlékező ünnepséget. Azt is mondhatnánk, hogy nosztalgikus hangulat idéződött meg, hiszen a rendszerváltás előtt is a templomok „oltalma alatt” folytak a megemlékezések.



Kezdőénekként a Szózat közös éneklésével nyitottak, majd a tulajdonképpeni házigazda, Kovács Gyula református lelkipásztor tartotta meg elsőként ünnepi beszédét. Jeremiás idézettel kezdte beszédét: ” Mert csak én tudom, mi a tervem veletek: Békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek! “(Jeremiás 29:11), majd tisztelettel és szeretettel köszöntötte a 165 év után emlékező „kései utódokat”. Istennek terve van az ő népével, békességet, reményt, jövőt ad neki.

Jövőbe kell nézni, nem a múltba, felfelé és nem magunkba, mondta a tiszteletes, majd egy Ravasz László idézettel zárta beszédét: „Minden nemzet csak addig él a földön, ameddig sajátos feladata… van”. Ezt követően a Horváth János Elméleti Líceum diákjai az alkalomhoz illő verseket szavaltak, melyet követően a díszvendég, Cseke Attila képviselő mondta el ünnepi gondolatait. Példaképül állította a mai fiatalság elé az akkori forradalmi ifjakat, akik saját érdekeik fölé helyezték a nemzet érdekeit, és ha kellett a legdrágábbal, életükkel fizettek elveikért.

A magyar iskola kórusa is készült ünnepi műsorral, melyet Puskás Miklós zenetanár tanított be és kísért hangszeren. A szónokok sorát Árkosi Antal helyi RMDSZ elnök zárta, aki elöljáróban feltette a költői kérdéseket: Győzelmet ünneplünk ma, vagy vereséget siratunk? Szomorkodnunk kell, vagy örülni és büszkének lenni? Érkezett a válasz is: „ A magyar forradalom győzött. Elérte követeléseit, és megvalósította legfőbb célját: egyszer és mindenkorra kiszabadította Magyarországot középkorias kalodájából.” Hangsúlyozta, hogy a határon kívüli magyarok más dimenzióban élnek, nehezebb számukra a magyarság megtartása, mint az anyaországi testvéreiknek. Mindezek ellenére megteszik és eredményeket mutatnak fel, ami felér egy kisebb hősiességgel. Beszédének végén köszönetet mondott minden szülőföldjét szerető itthon maradt magyarnak. A beszédek után elhelyezték a megemlékezés koszorúit, majd a Himnusszal és Varga Sándor tisztelendő úr javaslatára az Úr imádságával (Mi Atyánk…) zárult a méltóságteljes megemlékező műsor. A rossz idő miatt ugyanis a fáklyás menet a Jókai szoborig és az oda tervezett ünnepi beszédek elmaradtak.

Imahetet tartottunk...

(Egyetemes imahét a Margittai Református Egyházközségben)

Mit kíván tőlünk az Isten?

Mikeás 6,6-8

2013. január 20-27. között estéről-estére erre a kérdésre kerestek és kaptak választ Isten elhívott szolgáin keresztül azok a hívek, akik nagy számban eljöttek a Margittai Református templomba.

Szolgálat tévők:

Vasárnap: Veres Efraim, margittai baptista lp. (Lk. 24,13-25) és a baptista kórus

Hétfő: Dobai Zoltán, ákosi lp. (Ez.37,1-14)

Kedd: Kánya Zsolt- Attila, lecsméri lp. (Jn. 4,4-26)

Szerda: Kucharszki Zoltán, hegyközszentimrei lp. (Zsolt. 65, 5b-13)

Csütörtök: Fazakas Sándor, varsolci lp. (Zsolt.139, 1-6) és a varsolci kórus

Péntek: Jónás Sándor, bályoki lp. (Mt.15,21-28)

Szombat: Dénes Béla, albisi lp. (Lk.10,25-37)

Az ünnepi alkalmak sorát 27-én vasárnap délelőtt, úrvacsoraosztással egybekötött istentisztelet zárta. Ezen alkalommal, Nt. Szilágyi Balázs Szatmár- Láncos gyülekezet lelkipásztora hirdette Isten Igéjét a Filippi levél 4,4 alapján.

Minden egyes alkalom fényét gyülekezetünk énekkara, az ifjúság, az iskolás gyermekek szolgálata, valamint a gyülekezeti tagok által előadott szavalatok emelték.

Hisszük, hogy ezek az alkalmak Isten dicsőségét és hitünk épülését szolgálták s reméljük, hogy minden hívő szívében megfogalmazódott a feltett kérdésre „Mit kíván tőlem Isten?” a válasz.

           

                                     Egyedül Istené a dicsőség!

 BALÁZSI EMMA
gondnok  

IMAHÉT

A Margittai Református Egyházközségben imahetünket  2013. január 20-27 között tartjuk.
Az istentiszteletek du. 18 órától kezdődnek,  a záró istentiszteletet 2013. január 27-én, vasárnap de. 10 órakor úrvacsoraosztással egybekötve.

Krisztusban szeretett testvéreim! Az ökumenikus mozgalom törekvéseinek gyökere az a felismerés, hogy sokkal több az, ami összeköt bennünket, mint ami szétválaszt.
Egymásra való tekintésünkben, illetve egységkeresésünkben tanuljunk Krisztus Urunktól imádkozni, aki maga is az élet különféle változásaiban az égre tekintve kérte az Atya oltalmát.
Számunkra áldott lehetőség, ugyanakkor szent küldetés imádkozni nemcsak magunkért, egymásért, de az Anyaszentegyházért és a világ népeinek közösségében népünkért.
Figyeljük a II. Helvét Hitvallás vonatkozó tanítását: ”...A hívők minden imádságukat egyedül Krisztus közbenjárásával, hitből és szeretetből kizárólag Istenhez intézzék... Könyörögnünk kell pedig a polgári hatóságokért, a királyokért és minden méltóságban levőkért, az egyházi szolgákért és a gyülekezetek minden szükségletéért...”(II.Helvét Hitvallás XXIII.fejezet)
Nagy szeretettel hívunk és várunk mindenkit igei alkalmainkra.
Az egyházközség presbitériuma nevében

Kovács Gyula
lelkipásztor

Mit kíván tőlünk az Isten?

1. nap: Beszélgetés az úton- Veres Efraim, baptista lp.
1Móz 11,1-9. A bábeli történet, megosztottságunk eredete
Zsolt 34,11-18. „Jertek… figyeljetek”: Isten beszélgetésre hív
ApCsel 2,1-12 A Szentlélek kiáradása, a megértés ajándéka
Lk 24,13-25. Beszélgetés a feltámadott Jézussal
2. nap: Úton Krisztus megtöretett testével- Dobai Zoltán lp., Ákos
Ez 37,1-14. „Életre kelnek-e még ezek a csontok?”
Zsolt 22,1-8. Isten kigúnyolt és megbántott szolgája az Úrhoz kiált
Zsid 13,12-16. Meghívás Jézushoz „a kapunk kívül”
Lk 22,14-23. Jézus megtöri a kenyeret s szenvedése előtt önmagát adja ajándékul
3. nap: Úton a szabadság felé- Kánya Zsolt Attila lp., Lecsmér
2Móz 1,15-22. A héber bábák inkább Isten törvényének engedelmeskednek
Zsolt 17,1-6. Az őszinte imádságra figyel az Úr
2Kor 3,17-18. Isten gyermekeinek dicsőséges szabadsága Krisztusban
Jn 4,4-26. Beszélgetés Jézussal a samáriai asszonyt szabadabb életre vezeti
4. nap: Úton, mint a föld gyermekei- Kucharszki Zoltán lp., Hegyközszentimre
3Móz 25,8-17. A föld a közös jót és nem a személyes nyereséget szolgálja
Zsolt 65,5b-13. Az Isten kegyelmének gyümölcsöző kitöltetése a földön
Róm 8,18-25. Az egész teremtés sóvárgása a megváltásra
Jn 9,1-11. Jézus gyógyítása: sár, testek és víz
5. nap: Úton Jézus barátaiként- Fazakas Sándor lp., Varsolc
Ének 1,5-8. Szeretni és szeretetnek lenni
Zsolt 139,1-6. Megvizsgálsz és ismersz engem
3Jn 2,8. Vendégszeretet Krisztusban
Jn 15,12-17. Barátaimnak nevezlek benneteket
6. nap: Úton, akadályokon át- Jónás Sándor lp., Bályok
Ruth 4,13-18. Ruth és Boáz utóda
Zsolt 113. Isten a szükségben lévők segítője
Ef 2,13-16. Krisztus lebontja az elválasztó falainkat
Mt 15,21-28. Jézus és a kánaáni asszony
7. nap: Úton szolidaritásban- Bede Ferenc lp., Berettyószéplak
4Móz 27,1-11. A leányok örökségjoga
Zsolt 15. Ki tartózkodhat az Úr szentélyben?
ApCsel 2,43-47. A tanítványoknak mindenük közös volt
Lk 10,25-37. Az irgalmas szamaritánus
8. nap: Ünnepelve az úton- Szilágyi Balázs lp., Szatmár-Láncos
Hab 3,17-19. Ünneplés a nehézségek idején
Zsolt 100. Isten tisztelete az egész világon
Fil 4,4-9. Örüljetek az Úrban mindenkor
Lk 1,46-55. Mária éneke

Mindig velem Uram... Három éves a gyülekezet kórusa

Immár három éve annak, hogy a margittai református gyülekezetben megkezdődött a kórusnak a szolgálata. 2010 januárjában volt az első énekpróba, amit azóta is rendszeres gyakorlás követ. 

Ennek az emlékére, csütörtök délután, január 10-én, a bibliaórát követően ünnepeltek a kórustagok.

Dr. Kürti László, főgondnok, megköszönte a kántor úrnak a kitartást, a munkát, amivel készítette a kórust a különböző szolgálatokra. És nem utolsó sorban köszönetet mondott minden egyes kórustagnak, akik kitartottak és időt, energiát áldoztak, hogy szolgálhassanak, énekeikkel dícsérjék az Istent. 

A főgondnok úr köszöntése után, Kovács Gyula lelkipásztor a 92. zsoltár szavaival köszönte meg a kórustagoknak a munkát, a kitartást, a szolgálatot, amit a gyülekezetben végeztek. A továbbiakra nézve Isten áldását kérte a munkájukra, a szolgálatokra, és a folytatásra. Kívánta, hogy ezt a három évet kövesse még sokszor három év, hogy hosszú időn keresztül örvendeztethessék énekeikkel a gyülekezeteket.

Ennek utána születésnaphoz illően megérkezett a torta is, amit Lőcsei László, kántor, felesége készített. Köszönjük neki.

Szeretetvendégséggel zárult az ünnepség, amely jó alkalom volt egy kis kötetlen beszélgetésre, társalgásra, éneklésre.

Köszönet a kórusnak az eddigi szolgálatokért, és kérjük, hogy Isten áldása kísérje a további munkájukat, készülésüket, éneklésüket.

Margittán szolgált a Debrecen - Kossuth utcai ifjúság

Kölcsönösek a találkozások a Margittai Református Egyházközség, valamint a Debrecen - Kossuth utcai Református Egyházközség tagjai között. Istennek hála, hogy valóra vált az az elhatározás, mely szerint közelebb hozzuk egymáshoz a gyülekezetben működő csoportokat. 2011 advent első vasárnapján a debreceni Huszár Gál énekkar szolgált körünkben, folyó év júniusában a margittai énekkar viszonozta a szolgálatot.

Advent harmadik vasárnapján ismét együtt ünnepelhetett a két gyülekezet. A margittai gyülekezet meghívására érkezett és szolgált körünkben a Debrecen - Kossuth utcai Református Egyházközség ifjúsága. Az igei szolgálatot Derencsényi István, Debrecen - Kossuth utcai lelkipásztor, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője végezte Mt.11,2-4.alapján. Bevezetőjében örömét fejezte ki, hogy újra itt szolgálhatnak, s adventi várakozásunk határon innen s túl úgy lesz teljessé, ha arra az eljövendőre tekintünk, akiknek a közelében a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak és a szegényeknek az evangélium hirdettetik. Mt.11,5.

Igehirdetés után, a debreceni ifjúság szolgálata következett, Tóth Tamás lelkipásztor vezetésével. Az adventi– karácsonyi zenés verses összeállítás fokozta az adventi hangulatot, és kicsalta a könnycseppeket. A debreceniek szolgálatát a margittai ifjak kórusa követte.

Házigazdaként Kovács Gyula lelkipásztor köszönte meg az Istent dicsőítő, felemelő szolgálatokat a 130.-ik zsoltár verseivel, kívánva a testvérgyülekezet számára áldott adventet, békés, boldog karácsonyt, s reménységét fejezte ki további találkozókra nézve.

Az ünnepi istentiszteletet szeretetvendégség követte, ahol a debreceni és a margittai ifjak elbeszélgettek, énekeltek s talán barátságok is születtek-születnek...

Isten áldása kísérje továbbra is életünket és szolgálatunkat!

Balázsi Emma

gondnok

forrás: ermellek.blogspot.ro