Július első
napján nagy izgalommal és nyüzsgéssel telt meg a Margittai Református parókia
udvara. Az ifjúsági csoport tagjai kirándulni készültek Feketeerdőre. Az
időjárás csodásnak igérkezett, és így indulhattunk neki utunknak.
Az út hamar
eltelt, hiszen mindenki alig várta, hogy megérkezzünk végre a jól ismert
tisztásra, és a frissen, hűsen csobogó patak partjára. Az érkezést követően nem
sokat váratott magára a hűsölés, még jóformán ki se csomagoltunk, amikor már
mindenki a patakban volt. A meleg idő megengedte számunkra a felfrissülést és a
fürdőzést.
Egy kis
csapatépítő játékra is sor került, amely keretében jobban megismerhettük
egymást, jobban ráfigyelhettünk egymásra. Ezt követte egy újabb csapatformáló
foglalkozás. A fiúk fát gyűjtöttek az ebéd elkészítéséhez, a lányok pedig a
kruplit tisztították, szeletelték, készítették elő. Az előkészületeket egy
közös ebéd követte, amely mindenki számára bőséges volt. A testi táplálkozást
követően, mindenki egy kicsit elcsendesült és engedtük, hogy a mi Istenünk a
lelkünkről is gondoskodjon.
Pál apostol
második Korintusi leveléből szólt hozzánk az ige, amely a bizalmunkat akarta
erősíteni. Abban akart formálni, hogy merjünk és tudjunk megbízni egymásban, de
elsősorban a mi szerető Istenünkre bízzuk a mi életünket.
Egy kis lazitást
követően a napunk záró eseménye az elmaradhatatlan számháború volt, amely
keretében a lányok és a fiúk mérkőzhettek meg egymással az erdő fái között
rejtőzködve.
Hálát adunk a mi
szerető Istenünknek, hogy kirendelt mindent a számunkra, és egy szép napot
tölthettünk együtt. Egyedül neki mondunk mindezért hálát és köszönetet.
Botos Júlia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése