Az út jó részének
megtétele után egy kis pihenőt beiktatva – a testi táplálékok elfogyasztása
előtt – elhangzott Istenünk megtartó igéjének napi üzenete a 62. Zsoltárból:
„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak Ő az én
kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és
dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.”
Isten kegyelme
által útunk céljához érkeztünk. Először a bélapátfalvi apátság templomába
tettünk látogatást, ahol élettel és lélekkel teljes volt átélni azokat a
pillanatokat amelyekben egy katholikus templomban református felekezetű csoport
„Az Úr csodásan működik” kezdetű éneket énekelte, ezt pedig tetőzte a Székely
Himnusz és Nemzeti Imánk eléneklése, melyek a templom gondnokának szeméből is
előcsalták a magyar összetartozás érzésének könnyeit.
Minden mi ezután
következett az Isten teremtett világának a csodája és annak megszemlélése: a gyönyörű
táj, lovasmúzeum, kikocsikázás a lipicai méneshez, a Szalajka völgyet az erdei
kisvasúttal jártuk be. A közel 5 km hosszú vasútvonal megállóitól könnyen
megközelíthetőek a látnivalók. Útazás közben pedig festői látványban volt
részünk. A park Szilvásvárad és a Bükk hegység ősi múltját mutatja be.
Sziklaforrás, pisztrángos tavak, Szabadtéri Erdei Múzeum, Fátyol – vízesés mind
érdekes és ugyanakkor gyönyörűséges látnivalót nyújt a turista számára.
Estére betelve a
nap élményeivel és kellemesen elfáradva visszaindultunk otthonainkba.
Áldott az Isten
hogy megengedte ismételten, hogy együtt lehessünk, hogy egészségben hazatérve egy szép nap eseményeivel
emlékeinkben gazdagodhattunk.
Kovács
Gyula lp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése