Fénysugár

Fénysugár
A Margittai Református Egyházközség karácsonyi kiadványa

“Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus a Dávid városában.” Lk 2,10-11

MEGÜRESÍTEM MAGAM

Ha földereng az égi csillag,
Hirdetni: itt az Újszülött,
a napkeleti királyokkal
majd én is útra készülök.

Az ajándékuk drága mirha,
illatos tömjén, dús arany
és én, a koldus, így megyek csak
szegényen, ajándéktalan.

Nincs kincsem, rangom, csak a bűnök
nagy halma rakva lelkemen,
kiszórom ezt is, hogy szívemben
minél több tiszta hely legyen,

mert így, tudom, hogy Betlehembe
nem megyek ajándéktalan:
az lesz a legszentebb ajándék,
hogy megüresítem magam.
Bódás János

„ Mert  úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte  el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.”    János ev.3,16-17

          Szeretett olvasó! Kedves testvéreim a Krisztusban!

        Minden istentiszteleten elhangzik: „úgy szerette Isten ezt a világot...” Karácsony drága ünnepén ez a végtelen isteni szeretet érint meg bennünket. Az Örökkévaló szeretete adott és mindig ad.
A Jézus és Nikodémus beszélgetésében az újonnanszületés tárgykörben ott csúcsosodik ki a mondanivaló, ahol a mi Urunk ezt az arany evangéliumot elmondja. Olyan sokat emlegetett kifejezés a szeretet, nem is vesszük észre hogy eljelentéktelenedett a ma élő ember ajkán, lelkében. Az Ige testté lételének ünnepét, Karácsonyt előszeretettel nevezzük a szeretet nagy ünnepének. Valóban érzékenyebb a világ ekkor, talán jobban odafigyelünk a másikra, de mégis rohanással teljes mindennapjaink világában  hiányzik az, hogy rácsodálkozzunk a nagy Ajándékozóra, a Szeretet Istenére.
      Ő nem szétszórni, elveszíteni, kárhozatba taszítani akar, hanem egybegyűjteni, megtartani és örök életet - mennyei boldogságot ajándékozni. A számtalan földi ajándék között lássuk meg és adjunk hálát drága testvéreim  a legnagyobbért: Krisztusért!
Juhász Gyula Betlehemes énekével bíztatok karácsony szent ünnepén  minden keresztyén embert: „... Ó, emberek, gondoljatok ma rá,
Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,
A kerek föld mindegyik gyermekéhez
Egy üzenettel jött: Szeressetek!
Ó, emberek, gondoljatok ma rá!”
     Kovács Gyula, lp.

Adventi –Karácsonyi énekeink

Várj ember szíve készen – 184. ének

Lukács. 3:4-5, illetve Ézsaiás 40:3-5 alapján az ifjabb Thilo Valentin (1607-1662), königsbergi egyetemi tanár írta ezt a szép és világszerte kedvelt adventi éneket. Ebben a formában az idősebb Thilo V.(1620) hasonló kezdetű, de kivált 2. és 3. versében különböző tartalmú énekének az újraköltése. Benne az adventi üzenet Keresztelő János megértésére hívó szózatának idézésén keresztül jelenik meg. Keletkezéséhez az is hozzájárult, hogy Thilo szüleit 1620-ban a pestis ragadta el, majd az 1621-től 1629-ig tartó svéd-lengyel háború utolsó évében csupán Königsbergben a járvány mintegy négyezer áldozatot követelt.

Magyarul most először vált hozzáférhetővé, Czeglédy Sándor átültetésében, mely mind tartalmi, mint irodalmi tekintetben, mint a szövegnek a dallamhoz való illeszkedésében mintaszerű. 

Francia világi eredetű dallam (Lyon 1557) Erfurtban 1572-ben már „Minap sétálni mentem” kezdetű, útonjáróknak való kegyes német szöveggel, majd Helmbold Lajos (1532- 1598) „Istentől el nem állok” kezdetű énekével vált ismertté. Magyarul először az Eperjesi Graduálban találjuk az 1593-i bártfai énekeskönyvből ismert „Dicsérjed az Úr Istent Krisztus serege” szöveggel. 

Lőcsei László kántor

Várj ember szíve készen, Mert Jő a Hős az Úr

Ki üdvösséged lészen, Szent győztes harcosul

Fényt éltet hozva jő, Megtört az ősi átok,

Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok Ő.

Áldott, békés Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kíván a margittai református Egyházközség 

      lelkipásztora és presbitériuma.

A Karácsony ünnepének története

Az ősegyház még nem ünnepelte a karácsonyt, mert legnagyobb élménye Jézus Krisztus feltámadása volt. Ennek hetente visszatérő ünnepe lett a vasárnap, az Úr napja. (Jel 1,10). Alexandriai Kelemen (150-215) följegyezi, hogy a hagyomány január 6-át tartja az Úr születésnapjának.

Ám ez idő tájt bontakozott ki a Római Birodalomban a Perzsiából importált napimádás. Ennek a pogányságnak főünnepe december 25-e volt, a “legyőzhetetlen napisten születésnapja.” A római Nagycirkuszban nagyszabású lóversenyekkel jelenítették meg az égen vágtázó napisten mítoszát. Szent Ágoston egy életen át hadakozott e pogánysággal. Azt írja: “tényleg napraforgó az emberi lélek, de igazi Napja Jézus Krisztus.” Kézenfekvő volt, hogy az egyház december 25-én ünnepelje a páratlan Naptámadatot, Krisztus Urunknak áldott születését. 354-ben már e napon ünnepelik az Úr testté lételét.

A hanyatló pogányság mindent megtett az Ige testet öltésének feledtetésére. Hadrianus császár amikor megtudta, hogy egy isteni gyermek tiszteletére tömegek zarándokolnak Betlehembe, egy pogány ifjúnak, Adonisznak, márványszobrát helyeztette el a barlangistállóban. Meg volt győződve, hogy a szépséges kamasz vonzereje leggyűri a kis zsidó gyermek tiszteletét.

Nem jól számított. Órigenész, ókori hittudós ezt írja: Betlehemben megmutatják a barlangot, ahol Krisztus született. Jeromos egyházatya pedig Betlehembe költözött, hogy ott fordítsa a Bibliát latin nyelvre, ahol az Ige megtestesült.

Szénási Sándor: Megtaláltuk a Messiást

________________________________________________________

Ünnepi istentiszteleti alkalmak:

Hétfő, kedd: reggel 8:30, du 17 óra,  bűnbánati istentiszteletek

Szerda reggel 8:30 bűnbánati istentisztelet

Szerda du. 18:00 óra Szenteste- gyermekek szolgálata

dec. 25: Karácsony I. napja de. 10 óra istentisztelet úrvacsoraosztással, Du. 16 óra

Dec. 26: Karácsony II. Napja de. 10 óra: szolgál a kórus, du. 16 óra

Dec 28, vasárnap, de. 10 óra, du. 16 óra istentisztelet

 Óév estéje: dec 31-én du. 18 óra istentisztelet

 Újév január  1-én de. 10 óra, du. 16 óra évkezdő istentisztelet.

Mindenkit szeretettel várunk istentiszteleti alkalmainkra.