Emlékműavatás

Emlékművet avatott a református közösség

Október első napján emlékművet avattak a margittai református templom kertjében. Az avatást ünnepi istentisztelet előzte meg, az igét Ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette. Az alapigét János evangéliuma 12. részének 12-19 terjedő verseiből vette.

Prédikációjában kitért arra, hogy ma, amikor gyülekezetek ürülnek meg, mert az emberek elhagyják otthonaikat , szülőföldjüket, elmentek végeláthatatlan utakra, sokszor céltalanul, kimerítve a kalandozás fogalmát, jó dolog látni, hogy a margittai gyülekezet gyarapodik és megtölti templomát. „Testvéri közösségben vagyunk és emléket állítunk. Mindig lesznek erős, ünneplő és emléket állító, imádkozó, jövőképet hordozó közösségek”- mondta az ünnepi szónok. Október hava lévén, kitért arra is, mennyire fontos volt, mi mindent adott a reformáció az embereknek.

 A püspök után a házigazda, Kovács Gyula lelkipásztor mondta el az ünnepséghez fűződő gondolatait. Az alapigét a 25. Zsoltár 1 – 2 verséből vette. „ A reformáció 500. évfordulóján, október havában, együtt vagyunk, egy akarattal” – mondta beszédének bevezető részében.  A továbbiakban hangsúlyozta, hogy : „A reformáció értéket adott ennek a világnak, a reformáció Isten műve, ami által meg akarja tartani az ő Anyaszentegyházát. A reformáció a Szentíráshoz való visszatérés, Isten igéjének magyarázása mindenkinek saját anyanyelvén. A Biblia szövegének anyanyelvre való fordítása és nyomtatása, mindenki számára elérhetővé tétele.” Kegyelettel emlékezett azokra, akik vállalták hitükért a szenvedéseket is. Beszédének második részében a margittai református egyházközség nevében köszöntötte azokat, akik együtt ünnepeltek a közösséggel: Ft. Csűry István püspököt és feleségét, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzőjét, püspökhelyettesét, Nt. Derencsényi Istvánt és feleségét, a debreceni Kossuth utcai gyülekezet küldöttségét, Cseke Attila szenátort, a helyi – és körzeti RMDSZ-, valamint az intézmények és civil szervezetek vezetőit, és mindenkit, aki jólélekkel érkezett az ünnepi istentiszteletre. A tiszteletes felkérte a Református Kórust, és a Mi-Kis Kórust, hogy mutassák be énekszolgálatukat, valamint ifj. Kiss Imrét és Lőcsei Erzsébetet ezen alkalomra választott versük elszavalására. Ezen szolgálatok is emelték az ünnepi hangulatot.

A templomban záróénekként a Szózatot énekelték a hívek, majd a templomkertbe vonultak, hogy részt vegyenek az emlékmű avatásán. Kovács Gyula lelkipásztor mutatta be dióhéjban az emlékművet és készítőjét – tervezőjét, Szabó István monospetri faragó művészt. Köszönetet mondott az alkotónak és az anyagi támogatónak, Nemes Antal vállalkozónak egyaránt. Az emlékmű első oldala kézben tartott szívet ábrázol, alatta a kálvini jelmondat:  Szívemet égő áldozatul neked adom Uram felirattal. A hátoldala szintén kézben tartott szívet ábrázol, alatta: A reformáció 500 évében. Egyedül Istené a dicsőség feliratokkal. Az emlékmű felső centrális része lángszimbólumot ábrázol. Avatóbeszédet Nt. Derencsényi István mondott. „A margittai református közösség időtálló, maradandó alkotással emlékezik az évfordulóra. A kálvini jelmondat már sok évszázad próbáját kiállta, most Margittán is emlékműbe vésve lesz időtálló”, mondta a magyarországi vendég.

 Az emlékművet Ft. Csűry István, Nt. Derencsényi István és Kovács Gyula lelkipásztorok leplezték le. A beszédek között Kocsis Alexandra szavalata hangzott el.  A polgári vendégek közül Cseke Attila mondta el ünnepi gondolatait. „Örömömre szolgál, hogy együtt lehetünk szülővárosomban és ünnepelhetjük a reformáció 500. évfordulóját” – mondta beszédének bevezető részében. A továbbiakban kifejtette, hogy a reformáció egyetemes értékeket teremtett, nem csak a reformátusok javára. „Nekünk magyaroknak elsősorban a magyar nyelvet hozta, hiszen anyanyelvünkön olvashattuk a Bibliát, hallgathattuk az istentiszteleteket és hozta az erdélyi szellemiséget” – latolgatta a továbbiakban.

Az ünnepség a templomkertben püspöki áldással, majd nemzeti imánk éneklésével zárult, a meghívott vendégeket pedig szeretetvendégség várta a parókián.

      Szőke Ferenc