Dsida Jenő: A gyermek dícsérete
(Kalendárium szonettekben - December)
Ti már nem hozhattok jó hírt nekem.
Ami jó van, magamtól megtaláltam
az erdőkben, hol sok-sok este háltam
- s keresztelő Jánosként hirdetem.
Most járok hóban és halálra váltan,
ám ez számomra boldog kínt terem;
a hófúvásban gyakran hirtelen
csak térdre hullok: Gyermeket találtam!
Goromba ágak az arcomba vernek,
de én megyek tovább, egy kis haranggal
viszem a drága hírt az embereknek:
Bennem van, íme, csengő és harangdal
és bennem van a legnagyobb, a Gyermek -
a fényes jászol s valamennyi angyal.
“Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire.”
Zsolt 105,4-5
“És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert imé hírdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz.”
Lukács 2,10.
Krisztusban szeretett testvéreim!
A Mindenható kegyelme által újra adventi időket élünk, karácsonyt váró ünnepi érzéseink közepette pedig, minden emberi csillogáson és a világ kínálta pompán túl kész a szívünk a testté lett Ige befogadására és ünneplésére.
A betlehemi pásztorok számára szokatlan jelenség volt az angyalok jövetele, az Úrnak dicsősége, a Megváltó születésének hírüladása. Ezért kezdődik az angyal üzenete ezzel a megnyugtató karácsonyi hanggal: „ne féljetek”. Az emberi élet örömeibe, boldogságába, sikereibe mindig belevegyül az a szörnyű félelem, hogy egyszer mindennek vége s a jó napokat a keserűbbek fogják felváltani.
Ennek a mennyei üzenetnek az elfogadásával nem kell ilyen lappangó, szorongó érzést hordani. Nem csak egy embert, nem csak egyik vagy másik családot, felekezetet, népet céloz meg az angyali híradás – az egész népnek öröme a megszületett Krisztus. Mennyire szűk lenne az örvendezés, ha csak Izráel számára jött volna, ha csak a farizeusi kegyességet símogatta volna, a vakokat, bénákat, betegeket akarta volna testi elesettségükből meggyógyítani. De Ő az egész nép örömére lett, azért született, hogy minden elveszett emberi lelket megkeressen.
Szeretett testvéreim! Krisztus örömünkre jött, született, élt, tanított, szenvedett és megáldoztatott a kereszten. Áldott az Isten, hogy így küldte el és adta Szent Fiát érettünk. A mi szerető Atyánk így készíti számunkra az igazi karácsonyt, ebben legyen része mindenkinek.
Kovács Gyula lelkipásztor
Felséges Isten, szerető édes Atyám. Hadd boruljak lábaidhoz és visszapillantva az elmúlt esztendőre, az elmúlt időszakra mondjak neked hálát és köszönetet.
Hála tölti el szívemet, mert Uram és Teremtőm vagy. Hála tölti el szívemet, mert velem voltál az elmúlt időben, jóban és rosszaban veled indulhattam útnak.
Köszönöm neked Atyám, hogy az adventi időszakban is mellettem álltál, és bízva tekinthetek előre a te érkezésedre. Köszönöm neked, hogy te nemcsak egykron a betlehemi jászolba születettél bele, hanem te lakozást veszel az én szívemben is, és betöltöd az életemet.
Kérlek téged édes Atyám, hadd csillanjon fel életem felett a betlehemi csillag, amely a te érkezésedet jelenti számomra is. Hadd induljak útnak a pásztorok nyomán és megérkezve hozzád, tudjak térdre borulni és neked mindenért hálát és köszönetet mondani.
Áldd meg az életemet ünneppel, hogy necsak ezek a napok szóljanak rólad, hanem életem minden napján téged áldjalak és magasztaljalak. Hallgass meg édes Atyám, Fiadnak érdeméért. Ámen.
Botos Júlia, lp.
…Hadd ölellek hát, erős sziklaszálam,
Te változatlan minden változásban.
S neved a biztos diadal szavával
Az elzúgó időbe hadd kiáltsam!
Mert mit szívemnek - ha te vagy vezére-
Évek halása, évek szüetése!
Szabolcska Mihály: Ének az újévben
Áldott, békés Karácsonyi
Ünnepeket és Boldog Új Évet kíván a margittai
református
egyházközség lelkipásztora és presbitériuma.
Karácsonyi jelképek
A jelképek élén a betlehemi csillagot kell mondanunk, amely ott ragyog, hívogat és mutat utat a magyar református templomtornyokon.
Az alma, amely az ókori szimbolikában erotikus jelkép, karácsonykor Isten hozzánk hajló szerelmének, mgának a kisdednek a jelképe. A kis Jézus arany alma, / Boldogságos szűz az anyja.
A dió is ősi Krisztus-jelkép: a Megváltó anyja méhéban, majd a sziklasírban rejtőzött, hogy utána az embereknek karácsonyi üdvössége, majd húsvéti eledele és öröme lehessen.
A betlehem-állítás szokása. Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződikm aki 1223 karácsony éjszakáján a betlehemi barlangot és a szentéj történetét Greccioba “varázsolta”.
A fagyöngy füzér az angol karácsony ékessége: lakásbejárat fölé, csillárokra függesztik. Kedvelt népszokás, hogy a háziasszonyt, ha a füzér alá áll, meg szabad csókolni.
De a legelterjedtebb karácsonyi jelkép a karácsonyfa, amely a mai formában német protestáns eredetű. Magát Krisztus Urunkat jelképezi: gyertyái arra emlékeztetnek, hogy a halál árnyékának völgyében fény ragyogott fel jövetelével, édességei arra, hogy elhozta számunkra a bűnbocsánatot, örökzöld levelei pedig arra, hogy örök életet ajándékoz.
A magyar ünnep hangulatához hozzátartozik , hogy a karácsonyfán legyen szaloncukor. Külföldre került magyarok panaszkodnak: a világ legnagyobb áruházaiban és csemegeboltjaiban sem lehet szaloncukrot kapni.
Ma már a nem vallásos családok is állíttanak karácsonyfát. Ezért hívő népünknek emlékezetébe kell idéznie igazi jelentését: a karácsonyfa emlékeztet üdvösségünkre: “Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van.” Jel 2,7
Szénási Sándor: Ünnepeink
